Nálunk a nyomtatás folyamata: Elküldöd az anyagot nyomtatásra, az megérkezik egy szerverre, ahonnan az operátor továbbküldi az adott nyomtatóra. Ez azért jó, mert ha informatikai analfabéta az illető, akkor megtekintheti az elküldött dokumentumot(szerkeszthetetlen ps formátumban), megnézheti a nyomtatási beállításait. Miután mi továbbküldtük, már csak papíron vehető ki a rendszerből, a szerverről is eltűnik. Ámbár van úgy, hogy elromlik a nyomtató:

- Huszonhármas gép!

(A formai dolgoktól tekintsünk el....)

- Nem működik a nyomtató.

- Huszonhármas gép!

- Mondom: nem működik a nyomtató.

- De nekem ezt nagyon fontos kinyomtatnom!

(Ha a fejedre állsz, akkor sem fog működni.)

- Itt nem fog menni, próbáld meg esetleg a szomszéd nyomtatószalonban.

- De én itt hoztam létre a dokumentumot!

- Akkor vidd át pendrive-on.

- De nem mentettem el, és nincs pendrive-om.

- Aha. Szóval csináltál egy nagyon fontos Word file-t, amit nem mentettél el, és nincs nálad pendrive. Öreg hiba.

- De most akkor mit csináljak?

(Tőlem amit csak akarsz, hehe)

Bunkó volt a srác, egyáltalán nem érdemelte meg, de lementettem a doksiját, és felajánlottam neki, hogyha szerez egy pendrive-ot a műszakom alatt, akkor megkapja ps formában az anyagát. Később nem ő, hanem egy lány jött ezt elintézni. Persze egy "köszönöm"-öt sem kaptam.

Vizsgaidőszak! Az év azon része, amikor még az a hallgató is elkezdi használni a technikai berendezéseket, aki egyébként messziről kerüli őket. Persze ilyenkor muszáj, választás nincs. (Illetve van, de az elégtelen félévet eredményez...)

A számítógépes kabinetekben is szaporodnak azon felhasználók, akik most használják először a gépeket, és még soha nem nyomtattak vagy fénymásoltak az intézményünkben, sőt, soha nem is töltöttek pénzt a kártyájukra. (Külsős olvasók kedvéért: nálunk chipes kártyával tudják használni a fénymásoló és nyomtató berendezéseket, amire előre pénzt kell tölteni, hogy a gépek aztán azt számolhassák le. Ugyanezzel a kártyával mennek a számítógépek is.) Első körben persze - az év elején megjelenő diákokhoz hasonlóan - tisztázni kell, hogy az egyetemi jegyzettámogatás nem használható, mert bár "azt is a kártyára rakják", az valójában vonalkódos rendszer, a gépeink pedig a chippel működnek. Ezen túl is estünk, megbeszéljük, hogy hogyan lehet pénzt tölteni a kártyára, és már megy is a dolog. Legalábbis én azt hiszem, és sajnos a kedves felhasználó is - ez pedig az ő fejében annyit jelent, hogy a nyomtatás gomb után jön az OK gomb, két kattintás, és aztán kiköpi az anyagot a nyomtató. De ő téved. Miután az én visszajelzőmön nem jelenik meg semmi, és harmadszor is átesett az alapbeállításként megjelenő "Document Writer" opción, elárulom neki, hogy talán a nyomtatóra kéne küldeni az dokumentumot. Bár az átlagfelhasználó megjegyzi, hogy ez milyen bonyolult, és mennyi mindent kell állítani (pedig még nem beszéltünk a több oldalt egy lapra és ne úgy álljon a kép típusú óhajokról!), végül sikerül, nálam is megjelenik minden rendben.

De még messze nincs vége. Persze, jövök, segítek kezelni a nyomtatót, de amikor mondom, hogy hozza a kártyáját, akkor jön a kérdő tekintet: vegyem ki a számítógépből? Igen. Ez így működik, a kártya nem lehet egyszerre két helyen... De én még dolgozni is szeretnék! Akkor majd visszadugod. Olyat lehet? Lehet. Éljen! Beállítunk mindent, szépen zúg a nyomtató, hallom pörögni a lapokat. Imádom a felhasználók által produkált REM-et, és az arcukra fokozatoson kiülő kétségbeesést, ahogy keresik, hogy a nagy szürke doboz melyik végéből kéne hogy jöjjön a papír, és miért nem látja a munkája gyümölcsét. A nyomtatás kezdete óta már nem először megszánom és elárulom neki, hogy majd egyben dobja ki a teljes dokumentumot, és még a tálcát is megmutatom, ahová várhatja.

A fent leírt eset viszonylag mindennaposnak nevezhető ("mindenórásnak"), ám az imént egy érdekes jelenettel egészült ki a folyamat. Miután a fiatalembert otthagytam a gépnél és visszaültem a helyemre, újra megjelent. Ilyenkor általában reklamáció jön, hogy ő nem így állította be (azt hiszi!), és miért vannak közte üres lapok, és kéri vissza a pénzét. Ám ma nem ez történt. A fiatalember megkérdezte, hogy ugye 8 Ft egy oldal (igen, kb. 50-es betűmérettel van az orra elé függesztve a pultra), és látom, nyitja a pénztárcáját. Először nem is értettem, mit akar. Aztán kopp - ki akarja fizetni a nyomtatást?! Ezt így hirtelen meg is kérdeztem, és a kérdésemnél csak akkor lepődött meg jobban, amikor elárultam neki, hogy azért kell a folyamat előtt pénzt tölteni a kártyára, mert a nyomtató abból vonja le az oldalankénti 8 forintot! Tényleg? És kiült az arcára a bárgyú mosoly, majd ezzel a kifejezéssel a képén, mint aki büszkén fedezte fel, hogy nem kell fizetni a nyomtatásért (!) megköszönte a segítséget és távozott... De legalább feldobtam a napját!

Még egy darabig értetlenül néztem utána, aztán megjelent a következő "még sosem használtam" delikvens...

Érdekes, hogy a szolgáltatásainkat általában ugyanazok a látogatók veszik igénybe. Van notórius fénymásolós, nyomtatós (tavaly egyszer az egyik hamarabb küldte el az anyagát, minthogy az opgép bejelentkeztetett), és törzsvendégnek számító fejhallgatóbérlős. Az egyik sráctól már nem is kérünk igazolványt, név szerint ismerjük, minden nap jön. Volt, hogy majdnem egy egész napon keresztül nála volt egy fejhallgató, volt, hogy a harmadikon nem volt operátor, lejött az elsőre kérni, mert neki az kell. Szerintem nem is tud nélküle élni, csak azt nem értem, hogy miért nem vesz egyet 1000 HUF-ért, aztán nem kell ezzel foglalkozni. Mikor jön általában ezt a kérdést teszi fel:

-Kaphatok egy fülest?

Én mindig szívesen adok, kíváncsi lennék a biztonsági személyzetre, valószínűleg ők is, csak az ő zsargonjukban a füles egészen mást jelent, és létrejövő kommunikációs szakadék miatt nem headsetet kapna a delikvens.

Most viszont baj van: a fülesek fele kint, a másik fele rossz. Bezony. A fazon arcán a pánikroham kezdeti tünetei jelentek meg, mikor közöltem vele a hírt. Aztán kicsivel később visszajött, megkérdezte, hogy nem adott-e le valaki egyet. Sajnos nem. Tíz perc alatt egyet sem. Egy ideig fel-le rohangált, mint a mérgezett egér, aztán eltűnt.

Nem tudom, most vajon merre kóringyál, lehet a panaszkönyvet keresi. Csak a biztiőrök meg ne hallják, hogy fülest kért, de nem kapott...

- Kapocs?

- Nincs.

- Régen még volt.

- Már nincs.

Alapvető társadalomtudományi tétel, hogy ha 10 embernél több irányítatlan ember gyűl össze egy épületben, akkor az értelem helyett a hülyeség dominál, a hülyeségvektorok szuperponálódnak, és a delikvensek nagyobbnál nagyobb marhaságokat csinálnak, melyeknek indíttatása racionális ésszel felfoghatatlan. A hülyeség mértéke minden egyes csatlakozott fővel exponenciális növekedést mutat. Ezért kell a csapat élére valamiféle vezető, akit a többiek elismernek, és vélhetően kevésbé hülye mint a többi, vagy tisztában van a körülményekkel.

Ha egy szolgáltató intézménybe sokan járnak, akkor a "kevésbé hülye" vezető szerepét az ott dolgozók adják. Például az operátorok. Az ő szerepük annyiban nehéz, hogy teljesen szervezetlen "csordát" kapnak, ráadásul nincsenek jelen a csapat kialakulásának kezdeténél. Ők már csak a tömeget kapják, ami vagy hallgat rájuk, vagy nem. Általában nem. Ilyenkor az operátor szintet lép:

KLIKK!

Mint minden szombaton, ma is eljött az időutazó terminátor, és helyet foglalt kedvenc gépénél.

A napot azzal kezdte, hogy átböngészte az origo cikkeit, majd elküldte a nyomtatást, és jött.

-"164-es gépről origami 2 oldal"

Origami? Végülis, jobb, mint az origo. :D

Aztán furcsa dolog történt. delmagyar.hu. A délmagyaron vannak szép lánykák. Elkezdte őket nézegetni, majd nyomtatott. Egészalakos képeket keresett fiatal lányokról, többsége olyan kép, amin mély a hölgy dekoltázsa, vagy fürdőruhában van.

Pár leányzó kinyomtatása után visszatért a hírekhez.

Beteges (?)

A bejegyzés durva kifejezéseket tartalmaz, én csak idézem. Hölgyemény segítséget kér:

- Tőletek lehet kérni gumibugyit?

Egy pillanatra lefagytam, gondoltam én vagyok a hülye.

- Mármint milyen bugyit?

- Gumibugyit. Óóó azt a kisz sz@rt, amibe papírokat lehet tenni! Olyan műanyag lóf...t!

(A lónak nem a fülére gondolt.)

- Jah, hogy műanyag tasakot! Nem.

Amennyiben a nyomtatót szeretnéd használni, töltsd ki az alábbi formanyomtatványt, az egyes pontokhoz magyarázat zárójelben:

1) Szia/Szervusz/Helló/Jó napot! (Megfelelő rész aláhúzandó. Ez fontos, ugyanis az operátor is ember, de ha Te egy automatának nézed, akkor vedd úgy, hogy most kapcsoltad be! Egyes modellek e nélkül hajlamosak nem figyelni. Bátran, nem harapunk, még én sem.)

(Az operátor visszaköszön. Tényleg.)

2) Nyomtatni/fénymásolni szeretnék (megfelelő rész aláhúzandó) a ...... gépről (Csak nyomtatás esetén kitöltendő, beírandó egy darab természetes szám. Fontos, hiszen ha csak betoppansz azzal hogy 32-es gép, még azt is hihetjük, hogy elromlott, mivel a hibák bejelentése is feladatunk. Azzal pedig, hogy azt mondod harminckettő, végképp nem tudunk mit kezdeni. Én például huszonhárom, de van köztünk huszonegy is.)

(Itt az operátor jóváhagyja a nyomtatási anyagodat, sőt ha gyanús, hogy csak üres oldal jött át, megnézi és segít. Mert ő olyan.)

3) Nem tudom használni a nyomtatót. Segítenél? (Mert ugye néma gyereknek... Az, hogy egy szó nélkül leteszed az operátor elé a fénymásolókártyád, nem determinálja a szándékod.)

(Az operátor segít. Mert ő olyan.)

4) Köszönöm szépen. (A "szépen" opcionális.) Szia! (Gépagyúaknak: most kapcsoltad ki az operátort.)

(Az operátor "Nincs mit", vagy "Szívesen" üzenet ad ki standard outputra, majd elköszön.)

Most olvasd fel!

Néha bizony elromlik a nyomtató:

A miénket kissé nehézkes lenne emelgetni :)

Bizonyára mindenki ismeri a reggelente híreket és cikkeket nyomtató, alacsony, görbe hátú kutatót, akinek bár a feje tetején egyetlen szál haja sincs, a maradékot a füle alá érőre növeszti - így mindenki láthatja, hogy neki még igenis van szőr a fején! Már önmagában is érdekes jelenség az úriember, de ha megjelenik valaki, pláne! Produkálnia kell magát, hogy ő bizony ért a gépekhez, szíves-örömest segít a hallgató kisasszonyoknak megmutatni, hogy hova kell dugni a kártyát és mit kell nyomni a gépen. Csupaszív, illedelmes ember, megérkezésekor és távozásakor is udvariasan, jó hangosan köszön, néha mintha még a múlt század elejéről megmaradt főbólintást is látnám - lassan várom a kézcsókot...

No, száz szónak is egy a vége, a múlt héten olyan bakit követett el, ami sokat rontott a renoméján. Bizonyára hallhatta, hogy a számítógépeknek, a munkaállomásoknak van valamilyen idegen elnevezése is. Fiatalosan dús hajához hasonlóan, nyelvezetét megújítandó a következő mondattal sikerült elém fáradnia nyomtatás céljából:

- A 166-os terminátorról legyen szíves egy oldalt!

Ekkor még úgy gondoltam, hogy reggel van, bizonyára félrehallottam, esetleg csak összeakadt a nyelve. Ám újra csalódnom kellett:

- Ismét a 166-os terminátorról legyen szíves, 2 oldal BBC.

Íme, a 21. századi technikai nyelvújítás egyik áldozata. Tévedéséről ugyan nem világosítottam fel, de azért remélem, azzal tisztában van, hogy egy akcióhős nem fog számára sem nyomtatni, sem fénymásolni - akármennyi köze is van a gépekhez.

Viszont továbbra is szeretettel várjuk akár a 166-os, akár egy másik terminálunknál!

Épp az imént történt:

Egy hölgyemény papírt kért, mivel nincs, nem kapott. Meglátott egy kabinetben felejtett füzetet a pulton belül (Nem értem milyen jogon, én sem nézem az ő e-mail-jeit, pedig tehetném... Különben is, ha kapok, akkor köszönöm, egyébként kuss.), kérte, hogy abból tépjek ki, neki csak egy fecni kell. Nyilván nem. Erre elvette a mellette lévő gépről "A gép nem működik" lapot, és letépte a sarkát. Még utána is szóltam, amikor láttam hogy mire készül, de meg sem hallotta. Most számon kérjem rajta az egyébként bagatell dolgot, vagy hagyjam rá? Kíváncsi lennék, mégis hogy gondolta. Mellesleg a mobilja ott van mellette, akár abba is írhatna. Egyes emberek azt hiszik, hogy egy napi szinten átlagosan 2000-es látogatottságú intézmény a saját igényeiket hivatott kielégíteni. Ha dolgozol, legyen szerszámod ugyebár, kivéve ha a "téeszbe" mész, oda csak tagkönyvecske kell. Nekem meg végképp nem feladatom papírral ellátni a m(élyen). t(isztelt). látogatókat. Annyi fa nincs. Nem a papír érdekel, de helytelen, ha napi 2000 látogató így tenne. Kb az a kategória, mint amikor az étteremben elveszi-e a másik asztalnál ülőtől a szalvétát, mikor a sajátját már elhasználta. Nem nagy ügy, de bosszantó. És én most nagyjából a pincér szerepében vagyok, annyi különbséggel, hogy a pincér ad szalvétát, én pedig akkor ad(HAT)ok, ha van. Illetve már nem, mert a hulladéklapokat leviszik a kötészetre.

Update: Megkérdeztem, hogy ez mégis mi volt. Párbeszéd, illetve kommentár zárójelben:

-Mert segítséget kértem, de te nem adtál, pedig az a dolgod.

(Tehát ez egy ok. És természetesen én tehetek róla.)

-Nem az a dolgom, hogy papírt adjak.

-De igen.

(Te biztos tudod.)

-Nem, nekem az a feladatom, hogy a kabinetben rendet tartsak, például kiírjam egy gépre, hogy nem működik. Persze ez a lap nem arra szolgál, hogy a látogatók jegyzeteljenek.

(Közben kérdően, de inkább hülyén néz.)

-De régen voltak itt papírok.

-Voltak, de már nincsenek, elviszik a kötészetre, ahol kis fecniket csinálnak belőle, majd átviszik a szakolvasóba. OTT lehet kérni, és valószínűleg adnak is. ÉN IS adnék ha LENNE, de NINCS.

(Még mindig hülyén néz.)

-Ennyibe nem halsz bele.

(Mutatja a fecnit.)

-Nem nyitok vitát, szeretném, ha többet nem fordulna elő.

(Szájhúzogatás.)

-Jó.

Nem hiszem, hogy felfújtam a dolgot, de ezt beszéljék meg a kommentelők, remélem végre lesznek. :) Ez egy különösen magas látogatottságú intézmény, a kabinetbe csak ritkán jönnek rendszergazdik, de ha akkor valami olyat látnak, amit nem kéne, például van 3 rossz gép, és nincs rá kiírva, mert valaki elvitte a lapot, akkor a hátunkon csattan az ostor.

Egy kedves külföldi diáklány szeretett volna nyomtatni. Ismert hiba, hogy nagy pdf fileokat nem lát a printadmin, így azokat laponként kell elküldeni.

Nos a hölgy 90 oldalt szeretett volna egybe elküldeni. Mondtam is neki, hogy sajnos nem fog menni a nyomtatás, csak ha egyesével küldi el az oldalakat. Erre ő (természetesen angolul):

- Renden, de úgy nyomtassam, hogy egybe, tehát ne laponként, hanem egybe az egészet.

Kb lefagytam, 10 másodperc után csak ennyit tudtam szólni:

- WHAT?

Azért érdekelt volna, hogy hogyan gondolta az egészet :D Talán, hogy egy lapra nyomtassam ki az egészet? :D

Sziasztok, néhány hete történt meg ez a hátborzongató eset, amiről most írni fogok! Egyszer besétált csak úgy ide egy teljesen átlagos külsővel rendelkező, 30as éveiben járó szemüveges tag. Belepte a hozzám legközelebb eső gépet, monitorral felém, és nekikezdett....

Nem szoktam általában lesni hogy miket néznek az emberek, mert ezt alapvetően bunkóságnak tartom. De van, hogy az ember néha mégiscsak odapillant, ha már ott ülnek az orra előtt.. Videókat nézeget, amin kis óvodás gyereket énekelnek, táncolnak, vagy épp előadnak valami anyáknapi műsort. Gondoltam magamban, nyilván ott van a gyereke köztük..  De egy olyan 20 perc után feltűnt, hogy már tök más helyszíneken, tök más gyerekek szerepelnek. És akárhányszor rákeresett valamire, mindig vmi ilyesminél akadt le. Ez egy kissé rossz érzéssel töltött el, de jólvan, inkább nem foglalkozom vele...

Ezután, rákeresett ilyen kisnyulakra. Nyuszi itt, nyuszi ott, fűben, szalmában, ketrecben, nyulas-kisgyerekes képeket is nézegetett - így kb szájtátva...   Még ez sem volt neki elég, indított egy youtube-ot, és rátorzult a nyulas mesékre!!! Áh, mondom ezt már nem bírom, ez ki, vagy mi ez az ember?! Az elkövetkezendő fél órában egyfolytában ilyen kisnyulas rajzfilmeket nézett, de kb azon a színvonalon, amit már ált.isk. második osztályában elutasít az ember, mert annyira óvodás. Ő meg csak nézte, nézte, nézte....

2 srác jött oda hozzám, zárás előtt pár percel, hogy fénymásolni szeretne, és segítséget kértek, hogy 2 oldalasat tudjanak fénymásolni. Előttük egy lánykának segítettem, akinek speckó beállításokra volt szüksége, amit be is állítottam neki. A nyomtató megjegyezte a beállításokat, így mindent vissza kellett állítanom a megfelelőre ahhoz, hogy a srácoknak jó legyen a másolás. Az egyik srác nézte, ahogy csinálom, majd megszólalt:

- Melyik volt az a köcsög, amelyik így elállította az egészet? Fogadok direkt csinálta, hogy velünk kibasszon.

Mosolyogtam, és válaszoltam:

- Én voltam az a köcsög, de csak mert volt, akinek ez a beállítás kellett

- ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚHH bocsi, ez most elég szarul jött ki - mondta a srác röhögve

Még kétszer kért elnézést, de nem volt harag, inkább jót röhögtem az eseten :D

Néhány évvel ezelőtt történt meg az eset, egyik régi munkatársunkkal. Fiatal srác, szorgosan jegyzetel az egyik számítógép előtt. Ami azért is volt furcsa, mert szeptember elején jártunk, amikor még ritkán lehet lelkes-szorgos hallgatókkal találkozni. A srác a felírt kérdéslistával a pulthoz érkezik. Az első kérdése: mi az az eszköz a billentyűzet mellett és hoogyan kell azt használni? - az egérre gondolt... Simon, emlékszel a sztorira.

A másik sem kevébé érdekes. Hallgató érkezik, magabiztosan leül egy géphez, majd a diákigazolványát a kislemez meghajtójába helyezi. Felháborodva jön reklamálni, hogy a gép nem fogadja el a diákját...