Egy mondat a nördségről

"Hol nördség van,
ott nördség van..."

Szerintetek ki mondhatta az alábbi szavakat:

A 184-es számú perszonál kompjúterről átjött-e a fájl, amit küldtem?

Segítségként annyi, hogy a fájl neve Csillagkapu - Atlantis.htm volt

Ma fel kellett szaladnom a titkárságra meló közben, kb. 2 percre. Tábla kirak, monitor kikapcsol "igényessen" (by babinéni). Jövök vissza, egy lány a "gépemben", küldözgeti át a kis nyomtatásait. Jah, persze úgy, hogy nekem ott megnyitva a levelezésem, facebook, miegymás. Kérdeztem, hogy hát úgy mégis mi a f@szt képzel magáról, hogy lehet ekkora türhő paraszt, hogy más gépében túrkál (pláne az enyémben), meg amúgy is. Annyit nyögött ki, hogy "ne haragudj, de az előbb is volt itt egy lány, aki ugyanezt csinálta". Na ez mi? Ja, és az ilyennek egyszer csak diplomája lesz, ne adj isten valami felelős pozíciót fog betölteni (orvos, tanár, stb.). Én se vagyok az etika élő szobra, de ilyet az ember (legalábbis eddig azt hittem) nem csinál. Eszembe sem jutna más gépéhez odamenni az engedélye nélkül. Mindegy, most már ilyet is láttam, nemcsak urban legend.

Várom az ötleteket, megoldásokat ki mit csinálna ilyen helyzetben. 

A nagyokos:

Nem kérdez, de nem is tudja, csak azt hiszi, néha azért megreklamálja. Mármint amit nem tud, illetve meg sem kérdezte. Abszolút szerethető. Szituációk:

1) Csaj leül egy géphez, küld valamit, odamegy a nyomtatóhoz, nincs rajta. Visszamegy a géphez, megint küld, megint nyomtató, megint nincs rajta. Megint gép, megint nyomtató, megint semmi. Még kétszer eljátsza, én már öt doksit látok(mert először hozzám érkezik), de nem jön kérdezni, majd ő tudja. De nem tudja. Engem persze csak akkor érdekel, ha kérdez: Mittomén, hogy minek rohangál ez fel-alá? Néma gyereknek ugye az anyja sem, pedig az anyját még érdekli is. Aztán elmegy. Van ilyen pasiban is, az inkább felvilágosít:

-Elromlott a nyomtató!

-Úristen most mi lesz?!!!!

2) Gépeket ellenőrzök, látok egy lefordított billentyűzetet. Odamegyek, megnézem, szomszéd pc-nél ül valaki:

-Az a gép elromlott, azért fordítottam le a billentyűzetet.

(Kért rá valaki? Engem meg majd elővesznek a főnökök, hogy szétesnek a klaviatúrák.)

-Fogadjunk?

Én, az informatikai zseni egy ujjal megjavítom a tönkrement gépet, és hüpp-hüpp-hüpp Barba trükk, már megy is! Ugyanis pusztán valamelyik másik nagyokos kikapcsolta. Kár hogy egyébként tilos.

3) Jön a közel-keleti emberünk, nyomtatna, de nagy a sor előtte, én a jó arc felajánlom, hogy felküldöm a harmadik emeleti nyomtatóra az anyagát, csak ki kell nyomni a cuccot. Mellette szőke magyar barátnője már rögtön szól:

-De ott nincs senki!

-A nyomtatóra küldöm.

-De nincs ott senki!

-Mondom a nyomtatóra küldöm.

Nem érti a szép szót, inkább magyarázom a pasijának, aki simán megérti, pedig vele angolul kell beszélnem. De legalább nem süket.

Meglehetősen lassan gépelem ezt a posztot, mert egyik kezemmel a számat kell fognom, nehogy beokádjak.

Egy [ránézésre] szerecsen fiatalember leült egy lány mellé gépezni. Nem tudom, biztos megfázott tegnap, de elkezdte szívni az orrát. De nem egyszer, hanem sokszor. És nem szolídan csinálja, hanem minden páros számú belégzés során jelentős mennyiségű váladékot mozgat meg szaglószervében. A csajszi el is ült onnan. Még kész szerencse, mert nemrég köhögött egy kellemeset. Nem részletezném...

Mit szólna, ha nyakba hánynám?

Kár, hogy az undorító embereket nem lehet kizavarni innen...

Szerk.: most távozott pár oldal nyomtatása után, köszönés helyett még tüsszentett egyet.

 7) A külföldi (Ha valakiben olyan gondolatok merülnének fel, miszerint a következő rész rasszista, akkor elmondanám: Nem az.)

Na ez a legjobb, komolyan. Természetesen "Edzsik sem besel madzsar", miért is beszélne, csak öt évet tanul kicsiny országunkban, tök fölösleges lenne megtanulni. Sőt angolul is nehezen, de elvárás, hogy te értsd az ő sokszor irodalmi magasságokba nem igazán ívelő anyanyelvét, vagy ennek híján Győzike az activity-ben. Vannak feketék, ázsiaiak, németek, osztrákok, bolgárok, perzsák, arabok, indiaiak. Nem érdemes egy kalap alá venni őket, mindegyiknek vannak jellegzetességeik.

A feketék: vannak afrikai feketék, és ámerikás feketék. Az afrikai feketék az anyanyelvükön kívül beszélnek még angolul... Egy kicsit. Nem többet. Például a "thank you"-ig már nem jutottak el az "Easy Way to English"-ből. Ráadásul ezek az emberek államuk ösztöndíjával kerülnek külföldi egyetemekre sokszor olyan faluból, ahol áram sincs. Én meg tanítsam meg szöveget szerkeszteni Microsoft Word-ben, magyarul... Árral szemben úszás. Ámerikás fekete: Ámerikában valószínüleg a "greeting" szó csak valami óangolból ott maradt ismeretlen, jelentéstelen és jelentéktelen csökevényszó. Ők általában "wanna print out" és "wanna headset", esetleg "need a" kifejezést használják, én meg nem merem mondani, hogy először is "hello" öcsém, és madzsarban "would like to" és nem "wanna", a végén meg "thank you", mert vannak köztük akkorák, mint a néhai Notorius B.I.G. Németek(és még a sógorok is): Szóljon valaki, ha látott köztük olyat, aki nem szőke! Mintha exportálták volna a barna hajú gyerekeket! Meg az a fegyelem! Le a kalappal! Tavaly volt Silent Zone a harmadikon, lényeg, hogy ne telefonálj, ne kiabálj. Germánjainkra egész szezonban egyszer kellett szólnom, "Ja wohl Herr operator", és még az utcán is csak integettek. Mondhattam én a perzsáknak, araboknak, nem érdekelte őket. Hát igen az olajos egerek: Mindig megköszönik a segítséget, és a srácok nagyon elegánsan öltözködnek: selyem ing, bőrcipő(sokszor hosszú orrú, csak amolyan digósan), szövetnadrág. Egyénként ha egyszer egy buliban összepacsizol velük, akkor utána cimbik. A lányok legtöbbször kifejezetten szépek, csak hát khmmm európai szemmel néha meglepő a megjelenésük. Mármint jön szembe veled, mosolyog, ruhája vagy európai, vagy csador(nem vicc!), látod, hogy szép arcforma, csinos alak, a csadorosoknál meg felkelti az ember érdeklődését, hogy vajon mi lehet alatta... aztán közelebb érvén látod, hogy a fekete szeme fölött fekete, széles partvisszemöldök van... Középen szedve... Egyébként az indiaiakkal együtt nagyon érthetően és tagoltan beszélnek angolul. Az indiai nagyon érdekes népség: kultúrájukból fakadóan(mert nekik tényleg van olyanjuk), ha valamit tudsz, amit ők nem, akkor alárendeltként viselkednek, és hálálkodnak: "Good afternoon", "Thank you so much", "Have a nice day". Nagy kedvenc az ázsiai, aki nem tudja használni a gépeket: Haver, ti raktátok össze! Tavaly volt aki a wifit akarta velem beállíttatni... Az anyanyelvén beállított laptopján. Nem sikerült. Nem esett szó még a bolgárokról.  Nincs túl sok, szám szerint kettőre emlékszem. Volt tavaly egy csaj, külsős kártyája szerint bolgár volt, de folyékonyan beszélt magyarul. Le a kalappal! Néha megmosolyogtatott: "Már vagy tízezerszer elküldtem az anyagot, és már régóta itt frusztrálok emiatt!"
 

Előzmények:

Egy Kettő

5) A szűkszavú

Kérését számokkal fejezi ki időnként, mint például:

-83!

Ez számára teljesen egyértelmű összetett mondat lehet, de helyes pedagógiai módszerekkel javítható a kommunikációs készsége. Azt kell mondani: "84! Bank nyert!", vagy hangosan ráköszönni, ezáltal kizökken sekélyes, és emberi kapcsolatokra sokszor képtelen kommunikációs szokásaiból, megtörik a jég és rájön hiányosságaira. Ha nem tudja a nyomtatót használni, leteszi eléd a kártyáját. Általában fogalmuk sincs az egész nyomtatási folyamatról, de nem kérdeznek, csak mondják hogy mit akarnak. Én meg mondom, akard:

-Fénymásolni szeretnék!

-Nyugodtan.

Ilyenkor pár perc szemezés jön, majd önállóan próbálkozik a procedúrával, mert ugye olvasni ő sem tud: írva vagyon, hogy ha bajod van, kérd az operátor segítségét. De ugye néma gyereknek anyja sem érti a szavát, pedig az anyja még kíváncsi is lenne rá. Az is jó, amikor küldik az anyagot, és mennek a nyomtatóhoz. Aztán megint küldik, és megint keresik. És megint. Az nem jut el a kedves tudatáig, hogy én, mint állomás kimaradtam a dologból, de nem kérdezi meg, mert ugye ő a szűkszavú. Ha jó kedvemben vagyok, megkérdezem, hogy mégis mit rohangál, mint ló a pergőbe', hátha tudnék segíteni. Mert ugye néma gyereknek....

6) A bőbeszédű

Az előző példány tökéletes ellentéte. Mindent elmond az életútjáról, nyomtatna, de nem is olyan fontos, pendrive-ról nyomtatna majd egy hónap múlva, de pendrive-ja nincs még, és csak azért egy hónap múlva, mert akkor fog kapni ajándékba, mert megy Pestre a haverjához, de hogy milyen hosszú lesz az út, meg lehet nem is itt fog nyomtatni, csak ugye jo tudni... Vagy most nyomtatna, de nagy a sor, és a pénze is elfogyott, de a buszt is lekésné, és nem is annyira fontos, majd hétfőn... Persze Téged a pultban valamilyen teljesen érthetetlen módon ez teljesen hidegen hagy, mert valahogy olyan egyszerű lényezet vagy, hogy csak annyi érdekel adott szituációban, miszerint:

-Nyomtatsz? Nem nyomtatsz? Szevasz!

Nem veszi észre, hogy mögötte kilométeres sor áll, de még az sem, hogy magasról teszel a fejére. Néha az utóbbit megjegyzi. Te még magasabbról teszel a fejére.
 

Régiebbi story.

Csajszikám a lelkét kiköpve rohan az asztalhoz.

- Gyere gyorsan, mert lefagyott a gép, és elveszett minden adatom!

Úristen. Mondom biztos kb. 40 oldal szakdolgozatról van szó, ami így hess, elveszett neki. Na, hátha meg lehet oldani a problémát, megnézem. Odaérünk a géphez, és megszólalt a lány:

- Látod? Lefagyott a farmville.

- Te ezért hívtál ide?

- Igen, hát már 5 perce szüretelem a növényeket, és most elveszett minden.

Haraptam a számat egyébként, de irgalmatlan módon. Reboot lett a vége, és kezdhette előről. :(

Nem ismered a farmville-t? Tobuscus bemutatja nekünk:

Ahogy ígértem, itt a sorozat következő része:

3) Mindenképpen kell!

Emlékszünk Fontos dokumentum barátunkra? Akkor is nyomtatni fog, ha nem működik a nyomtató, és akkor is fejhallgatót kér, ha nincs. Azon válasz, miszerint a nyomtató elromlott, elfogyott a fejhallgató, az összes fejhallgató törött, nem hatja meg, és 10 percenként próbálkozik, nem mintha egyetemvárosunkban nem lenne minden utcában kettő fénymásoló. Kicsit emlékeztet Shrek szamarára: "Ott vagyunk már?". Olvasni persze nem tud, ha ki van írva a pultra, hogy nem vagy ott, és csináld a dolgod a harmadikon, nem érti. Még a WC-re is utánad megy. Történt egyszer, hogy láttam valami bibit a képernyőn, elmentem megvizsgálni az adott gépet. Kitettem a táblát, nyugodt lelkiismerettel turkáltam az adott asztal alatt. Egyszer felnézek, látom, kerülgeti a pultot a barátunk, de könyörgöm: kint a tábla, olvass, értelmezz, cselekedj, nem csak te vagy a feladatom mára. Dolgom végeztével emberünk még mindig ott téblábol, nem tudja összerakni az alany-állítmányt, de nekem mennem kell, ahova az operátor is gyalog jár. Kifelé tartok a mellékhelységből, szerény személye éppen az ajtó előtt vár. Gondoltam a természet hívása fontosabb számára, mint a dokumentuma, kikerültem és indultam a pult felé. Emberünk utánam, ergo engem keresett. Még valami toalettes poént is elejtett a drága. Kíváncsi vagyok, mit csinál, ha éppen a piszoárnál állok. Néhány országban ez szexuális zaklatás, és a forróbb fejűek pofánvágással díjazzák. Én minimum úgy elküldöm a már említett búsba, hogy sose' talál vissza.

4) A látens tömeggyilkos

Olyan fajta ember, akiből ki sem néznéd, hogy egy vadállat. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb esetben férfi.(A másik lehetséges esetben hisztis p*csának neveznénk.) Csendesen odajön, köszön, kér, mosolyog(kb mint Hannibal Lecter), vékony és halk a hangja. Nem is néz ki durván, öltözködése a korai Bill Gates-re hajaz. Azonban reklamácóiját (ami van neki bőven), repülőtéri karjelzésekhez hasonló kézmozdulatokkal, asztal-pult-fénymásoló csapkodásával, és vékony hangú kiabálással jelzi(nehéz nem képenröhögni), amit igazából nem Neked, hanem a fénymásolónak, a rendszernek, az egyetemnek címez, mint akinek belesz*rtak a lecsójába. Higgadt, mély hanggal, és a biztonsági őrök rövid úton kilátásba helyezésével kezelhető, de nem gyógyitható, ő így maradt.

folyt. köv. :)

Nem voltam szimpatikus az imént nyomtató Hölgy szájában lakó vadállaturaságnak (lásd: Shop Stop 2), ugyan is, mint a légy, szemen lőtt.

A csajszi idejött, és - természetesen köszönés nélkül - benyögte a gépszámot:

- Harmincketttttttő!

Nyaff... Éppen a harmadik t betűnél járt, amikor egy apróbb nyál-löveget PONT  a szemembe köpött...

Odakaptam, és megtöröltem a szemem és az arcom. Erre megkérdezte, hogy:

- Baj van?

- Nincs, csak legközelebb törölközőt is köpj.

- Hupsz! Hehe. Segítenél nyomtatni?

Hát hogy a vérbe ne! De azért egy bocsit és/vagy sziát még böföghetett volna a kedves Hölgyemény.

Az alábbi anyagot, egy 2005-ben itt dolgozó operátortól kaptam. Ezúton is köszönet neki.

Szituációs gyakorlatok – az emberibb operátorokért

K – Kérdező

V – Válaszadó (aka. operátor)

K: Szia! Merre van a toalett?

V: Az innen számított legutolsó számítógépasztal mögött közvetlenül jobbra. A WC-papír oldala 8 forint. A kétoldalas nyomtatással tessék vigyázni!

K: Hogy lehet itt nyomtatni?

V: Szia. Igen, tudom, a könyvtár szürke, átlagos hétköznapjainak szürke, átlagosnak tűnő alkalmazottja vagyok. Valójában nem is vagyok alkalmazott, csak mint diák dolgozom itt. Ettől függetlenül persze köszönhetsz is, sőt, a “meg tudnád mondani, hogy...” kezdés egészen új dimenziókat nyithatna beszélgetésünk univerzumában.

K: Szia! Bent van Iksz Ipszilon ? (megjegyzés: Iksz Ipszilon tanár úr irodája az operátori pult mögött volt. Szegény nem tehetett róla, hogy őt mindig rajtunk keresték, viszont egy idő után már kínunkban muszáj volt poénkodni ezzel)

V: Ne haragudj, operátor vagyok, nem tudok segíteni.

K: Beletört a diákom a gépbe.

V: Sajnáljuk, de nem kaphatod vissza a kártya maradékát. Szükségünk van rá a nyomozás során. Az igazságügyi szakértő majd értesít a bírságról.

K: Eltört a billentyűzet.

V: Kérlek, add ide a diákod. Amióta ezek az esetek mindennaposak lettek, az informatikus részleg statáriumot hirdetett ki, így most kénytelen vagyok eltörni a kártyádat. [reccs] Sajnos a törött maradékokat nem adhatjuk vissza. A HSZI a földszinten van, ott tudsz új diákot igényelni.   Csütörtökön legyél szabad, akkor idéznek majd be a bíróságra.

K: Nem akar belépni. Ez miért lehet?

V: Diákod van?

K: Nincs. Csak ez az olvasójegy.

V: Le kell pecsételtetned újra, aztán menni fog.

K: Tényleg? Köszi.

K: Nem akar belépni. Ez miért van?

V: Kiírt valamit?

K: Igen. “Kérem helyezze a kártyát az olvasóba!”.

V: Csak újra kell indítani a gépet.

K: De kipróbáltam vagy 5 gépet!

V: Jó, de akkor is az a megoldás, hogy újraindítod a gépet.

K: Mindegyiket?

V1: Ja, de számít a sorrend. Az 5 gép sorszámát összeadod, átlagolod, és hozzáadsz 50-et. Ez megadja a az első újraindítandó gép valószínüsíthető sorszámát. Ha ezután sem sikerül belépned, megadom a legközelebbi internetszalon címét.

V2: Csak ha ingyen megteszed. 26ezer nem sok pénz egy hónapra, nem tudok belőle adni.

V3: Ha sietsz, elég csak azt, amelyiken dolgozni szeretnél.

K: Szia! Nem tudod véletlenül, Iksz Ipszilon bent van most?

V: Soha életemben nem találkoztam még vele. Még a nevét sem hallottam. Szerintem nem is itt van az irodája.

K: Szia! Elküldtem egy PDF-et nyomtatásra a 62-es gépről.

V: Szaladj vissza gyorsan, küldd el még egyszer, de most 5 oldalanként.

K: Miért?

V: Mert így olcsóbb!

K: Mennyi egy oldal?

V: 8.

K: Pont vagy Forint?

V: Neked kiszámlázom Euroban, sőt, készpénzzel is fizethetsz!

K: Miért kapcsolódtak le a lámpák az előbb?

V: Fogalmam sincs. Mi nem tudjuk kapcsolni őket.

K: Pode voce dizer-me, quanto é uma página?

V: Sorry, I understand only English and Hungarian. 

K: How much is one page?

V: Bocsi, csak magyarul tudok.

K: Mennyi egy oldal?

V: Any*ddal szórakozz!

K: Bocsi, már 10 perce várok, de azok a színes lepkék nem tűnnek el a monitorról.

V: Óvatosan legyezz rájuk, attól hajlamosak arrébbrepülni, de vigyázz, nehogy összefogdosd a képernyőt!

K: Lehet itt CD-t írni?

V: Szia! Nem, sajnos egyelőre még nem. [delikvens megfordul, elmegy...]

K: Persze. Igazad van. Nem igényeljük a köszönést, ugyanúgy, ahogyan az sem esik jól, ha azt mondják: “köszönöm.”

K: Csá! Lehet itt Honfoglalózni?

V: Tudod, hogy lehet levenni a hangot a gépeken?

K: Nem, mér' ?

V: A Honfoglaló nem működik. Soha nem is működött. Ha valakit játszani látsz, az csak érzéki csalódás.

K: Miért nem tudok e-mailt küldeni?

V: Honnan próbálod? Freemail, Mailbox, esetleg más?

K: Áutlukból.

V: Jah, értem. Onnan csak minden óra első 5 percében lehet emailt küldeni. De általában annyira leterhelt a rendszer, hogy valószínűleg az általad elküldeni kívánt levél már nem menne át.

K: És máshonnan miért megy a hátmél?

V: Máshol is Outlook-ból próbálkozol?

K: Nem. Máshol az Explorerrel.

V: Értem. Akkor máshol írdd meg az e-mailjeid Outlook-ból, aztán gyere át ide, és lépj be a Hotmail-re. Meglátod, működni fog!

K: Tollad van?

V: Emlős vagyok.

K: Nem megy be a Pendrive a lyukba.

V: Bemegy az, te vagy gyenge.

K: De beakad. Nincs hosszabbító kábeletek?

V: Nincs, sajnos.

K: Szia! Meg tudnád mondani, hogy Iksz Ipszilon bent van-e?

V: Vizsgaeredmény miatt jöttél?

K: Igen.

V: Hogy hívnak?

K: L. J.

V: Egy pillanat, máris megnézem... Sajnos, elégtelen.

K: Uh. És Ipszilon tanár úr mikor lesz bent?

V: Nem tudom, nem ismerem.

K: Fénymásolni akarok.

V: Maximum szeretnél.

K: Városi olvasó vagyok. Használhatom a gépeket?

V: Essssssssssssélytelen!

K: És amúgy hány gép van itt?

V: Kurvasok, nefárassz.

K: Másolandó lappal felfelé vagy lefelé?

V: Nincs kiírva a gépre?

K: Hmmm, biztos, nem néztem.

V: Felfelé.

K: Szia! Diák vagyok. Használhatom a gépeket?

V: Nem, ma zárva vagyunk. Csoda, hogy beengedtek.

K: Szia! Bent van Ipszilon?

V: Milyen Ipszilon?

K: Hmm... háát... izé. Ipszilon... Milyen Ipszilon is...?

V: Iksz.

K: Igen, rá gondolok!

V: Hmm... Nincs. Ő a Hattyas soron kapott új irodát múlt héten.

K: Hogy működnek ezek a gépek?

V: Kiindulópontnak ajánlom “Neumann János: Bináris aritmetika” című könyvét.

K: Használhatom ezeket a gépeket? ÁJTK-s vagyok.

V: Az gáz. Legalább voltál már igazi tárgyaláson?

K: Lefagyott a Windows.

V: Szokott.

K: Te vagy itt a rendszergazda?

V: Szerinted?

K: Nem jön be a kedvenc szexoldalam.

V: Próbáld ki az animalsex.com -ot, hátha az jobban bejön.

Ebben a hónapban lesz egy éve, hogy itt dolgozom, ezzel ugyan Simonopot nem überelem (respect), de láttam már egyet, s mást drága szeretett munkahelyünkön, és egyéves születésnapom (s)örömére egy sorozatot indítok el: pszichomókusokhoz hasonlóan megpróbálom tipizálni látogatóinkat (főleg azokat, akiktől a falra mászunk). Agyaltam rajta, hogy egyben kellene publikálni, avagy részletekben, és az utóbbi mellett döntöttem. Egyrészt azért, mert túl husszúra sikeredett, és még további gondolatok ébredtek bennem, másrészt így valamiféle rendszert viszek ebbe a blogba. Így határozatlan időközönként, de a korábbiaknál gyakrabban megjelenek egy-egy posttal. Kollégák! Nem ér lesni :) Előszóban annyit, hogy a bejegyzések célja a szórakoztatás, semmilyen rosszindulat nincs a mondatok mögött. Ha magadra ismersz, nyugodtan sértődj meg.

1) Aki azt hiszi, hogy Te (op) vagy a főigazgató főnöke, csak beültél poénból a pultba

Mindenféle reklamációt tol az arcodba. Sokszor még azokat is, amikhez dolgozóként semmi közöd nincsen, ráadásul kérdő/kérő tekintetéből az jön le, hogy ez a Te hibád vagy legalábbis oldd meg neki. Ilyen például, hogy milyen sokan vannak az első emeleti olvasóban, és neki szerencsétlen, hányattatott sorsú állam pénzén egyetemistának nincsen helye leülni. Tanulna az NYF-en, annak is örülne, hogy könyvet VÁSÁROLHAT HELYBEN, és nem KÖLCSÖNÖZ INGYEN. Vagy szegénykém lekési a buszát, és egy órával később ér haza, mert sokan fénymásolnak, és errők természetesen én tehetek. Bocs (de pont lesz*rom). Altípusa a "nincs?" de "miértnincsen?" és "legyen!", Például:

- Scannelni szeretnék!

- Sajnos nincs scanner az épületben.

- Hát ez nem lehet igaz! Éssss miért nincs?!

- Majd veszek egyet a következő fizetésemből. (Az eset nem a fantázia szüleménye.) Ez egy közszolgálati intézmény, könyvtár, nem nyomtatószalon. Másrészt úgy érzem, a kérdésedet nem nekem kellene címezned.

- Én is egy könyvtárban dolgozom és ott van! (Akkor miért nem mentél oda lányom?!!! Jah, hogy az nincs nyitva szombat délután háromkor? Akkor valami ott is hibádzik....)

2) Aki azt hiszi, hogy "érte fütyül a rigó"

Ilyen volt pl. az Übermädchen. Nem köszön, bevág a sorba, és azt hiszi, hogy Te csak és kizárólag az ő kívánságait vagy hivatott teljesíteni. Az informatikai operátort keveri a fénymásolósfiú fogalmával, a "kérem" szó számára ismeretlen, legalább annyira mint a "kultúra". Kéréseit "állítsd be!" vagy "nyomtasd ki!" jobb esetben "segíts!" vezényszavakkal fejezi ki, jobbára flegmán odavetve az ember fiának. Az ilyennel úgy kell bánni, mint a rossz gyerekkel: oda sem figyelsz rá, illetve szép lassan komótosan megcsinálod amit kér. Hajlamos a saját szövegszerkesztési hibáit királyi módra Rád hárítani, sőt kifizettetni. Ilyenkor úgy kell elküldeni a búsba, hogy csak otthon essen le neki, hogy mit is mondtunk(feltéve, ha szükséged van az állásodra). Ha bevág a sor elejére mondván az ő kívánságát(értsd: parancsát), akkor egy egyszerű fejmagasságig emelt függőleges mutatóujjal ideiglenesen lecsillapíthatod, de ez csak gyulladáscsökkentő, és nem antibiotikum. Sokszor Neked kell kitalálni, mit is kíván a delikvens kicsi szíve azzal, hogy leteszi eléd a pendrive-ját, vagy nyomtatókártyáját. (Talált tárgyak osztálya???) Egy 40-50 közötti nő esete:

-Segíts nyomtatni, mert én nem tudok!

-Melyik gépről?

-Még nem küldtem el, email címről kell!

-Tessék bejelentkezni egy gépre, belépni az email fiókba, letölteni a dokumentumot, Fájl->Nyomtatás->OK.

-Hogy kell? Csináld meg nekem! (Nagyon jó, turkáljak az email fiókjában. Nem fogok.)

Persze a kártyáján egy fillér sem volt, leküldtem egy automatához, de "menjek vele", de "nem megyek", de "ott nincs ajtó", "ott nincs automata". De kajak: "Átmegy a hátsó hídon, ajtó után rögtön balra egy másik ajtón, le a lépcsőn."-"Ott nincs ajtó."

És itt azért álljunk meg egy szóra: Értem én, hogy kimaradt az elektronika fejlődéséből, és azt is, hogy ő az idősebb és nekem udvariasnak kell lennem. De nem vagyok a kutyája. Egy halkan elejtett "kérem" után én sem postoltam volna ide. Olyasmi ez, mint amikor a gyárban szalag mellett 12 órát dolgozott erős, de azért fáradt férfi nem adja át a helyét a buszon az egész nap kórházi széken ücsörészett nyugdíjasnak. Szerintem jogos a két pont.

Volt amikor vizsgáztattunk. Ilyenkor kabinet hermetikusan lezár, mindenki kifelé, csak a vizsgázók és a felügyelők maradhatnak benn. Senki sem szereti, ha agyalás közben püfölik mellette a billentyűzetet. Ilyenkor a bejárási pontokat elbarikádozzuk, és kiírjuk hogy köszi de most ne gyere be! Ha be akarsz jönni, akkor muszáj orra esned benne. A hermetikus fontos dolog, mert olyan szépen beszambáznak egy talpalattnyi helyen, hogy öröm nézni. Ha kiküldöm, akkor meg: "Jó! Akkor hol lehet netezni?!!". Mindezt feled irányuló testmozgással. Netezni otthon anyukám, vagy netcaféban. Ezek elvileg tanulásra szánt gépek, és ingyen van, úgyhogy ne vergődj, egyébként köszönöm.

Ez a két típus tipikusan annak folyományaként jött létre, hogy mindent alátesznek a látogatók alá, és nem szoktak hozzá a hiányhoz. Van hat fénymásoló az épületben nekik, de nem elég. Két helyen nyomtathatnak, nem elég. Van színes fénymásoló, nem elég. Van 250 gép ahol netezhet ingyen, nem elég. Persze fogalmuk sincsen arról, hogy milyen stáb dolgozik mögöttük azért, hogy a helyén legyen a könyv amit keres, vagy mekkora rohangálás van egy eltűnt anyag után.

Mára ennyi, nemsokára jön a következő ;)

 Igen. Eljött ez az idő is. A terminátor már nem csak beszél, újabban támad is. Tegnap békésen üldögéltem a pultban, kedvenc celebünk srégen szemben. Feláll, odajön:

- Deutsche Welle 2 oldal ÖÖÖÖÖŐÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÉÉÉÉÉÉÉÉÜŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!!

Jah. Konkrétan arcon böfögött az ipse, majd lépett tovább a nyomtatóhoz. Semmi bocsánat, vagy ne haragudj, ló***t. :D:D:D Utána vagy 2 percig lehetett érezni a reggeli hagymás-kolbászos rántotta bukéját a pultnál. Korrekt. Még a téli időszakot szeretem, amikor mondja, hogy melyik gép, stb-stb. és közben hallani ahogy bugyog a túrha a torkában. Lassan már nem csak az kell az operátor melóhoz, hogy el tudd activityzni az "angolul" beszélő francia arabnak, hogy "nem ingyé' van a nyomtatás, mennyé tőccsed fő' a kártyádat", hanem bizony gyomor is kell hozzá...

4 csajszi áll sorba, közéjük furakodik az 1. emeletről ismert 55 év körüli magas kopasz golyófejű ember, aki rendszerint dinamikusan osztja meg velünk a hülyeségeit, bizalmasan idesúgja: egy papírra lenne szükségem!

kicsit röhögök,  mondom nemigazán tudok adni. Körülnéz, átnézi a pultot, tényleg nem volt semmi a füzeteimen kívül, azt mondja:  az nem jó..

Mondom neki,hogy egyébként ha fénymásol egyet üresbe, akkor kapni fog 1 A4-es, 8 kemény Forintért.. Ekkor morcos lett, odasétált a szelektív kuka papír cellájához, nem talált semmi finomat, odasétált a színes nyomtatóhoz, talált egy ottfeledett jegyzetet, egyből kiült a mosoly az arcára.  Azt mondja: HIHI!   nézek rá hogy most wtf,  de csak közelebb jön és folytatja hogy HIHIHI, kis tánclépésekkel megtarkítva  XD

Nembaj gondoltam magamba legalább egy kis színt hoz a kabinet életébe :D, az meg az ő gondja hogy közbe nevetségessé teszi magát :D Ha így boldog, hát legyen.......

A fénymásoló/nyomtató gépünk újra feladta a szolgálatot. Meg is jelent a szerelő, és annak rendje s módja szerint kicsomagolta a szörnyeteget, lógnak a belei szanaszét. A többség már a gép felé haladva észreveszi a működési rendellenességet és sarkonfordul, ám akad, aki tovább közeledik! A srác, miután elérte a pultot, szó nélkül beorigamizta magát a keresztbefordított gép mellé, és akkurátusan nézegetni kezdte. Nem is értettem, mit szeretne, de miután feldolgozta a helyzetet, továbbállt a színes fénymásoló/nyomtató szerkezethez, és a szerelőhöz hasonló módon (persze ő csavarhúzó nélkül) próbálta letépni annak az oldalsó burkolatát! Épp kérdezni akartam tőle, hogy mégis mit szeretne, mire sikerült kinyitnia a papírtálcához vezető fedelet és ezzel a mozdulattal meg is pördült, hogy Vihetek papírt? Nem. Drága, jó minőségű, nem jegyzetpapír. Ja... (gondolkodási idő, bamba tekintet) És ebből? (mutat a lógó belű, kicsomagolt gépre) Szerinted...? (gondolkodási idő, bamba tekintet) Nem.

És se nem szőke, se nem nő...