Olvassunk gondolatot!
Bejön a hölgy, egyből nekem szegezi a kérdést:
- Milyen nyomtatványt kell neki kinyomtatni az Erzsébet utalvány igényléséhez?!
Reggel van, kv nuku, Kenny leginkább egy morcos zombira hasonlít.
- He?
- Tudja, én nem értek ehhez, SEGÍTSEN!
Ezt a varázsszót bárcsak ne hallanám naponta százszor...
- Miben kellene?
- Hát csak egy oldalról kellene kinyomtatni egy nyomtatványt.
Hála a jóistennek...
- És innen melyiket?
- Hát én azt nem tudom, gondoltam SEGÍT - bambán néz rám, enyhe sértődöttséget érzek a hangjában.
- Ok, de ha nem tudom mit kell, akkor úgy egy picit komplikáltabb lesz a dolog...
És akkor k*rvára diplomatikus voltam.
- Hát nézze, felhívom azt akitől a tippet kaptam, majd beszéljék meg! - és ezzel már tárcsázott is.
Hurrá, szóval aki segíteni tudna neki, az inkább nekem segítsen, nehogy neki bármit is csinálni kelljen...
- Jónapot, megint én vagyok, - avagy egyszer már próbálkozott - de már adnám is a szakembert!
Nehéz elhinni, de ölni tudnék egy őszinte, seggnyalástól és hátsó szándéktól mentes beszélgetésért.
- Üdvözlöm... - és megkerestem, amit ez az unott (valószínűleg hozzám hasonlóan lefárasztott) hang tanácsolt.
A hölgy megköszönte a SEGÍTSÉGEM, majd flegma arccal távozott. Pedig semmi rosszat nem mondtam. Talán... Jézusom... ő volt a gondolatolvasó?!
