Üdv mindenkinek!
Egy kis szünet után friss poszttal - és persze élménnyel - jelentkezem.
Mielőtt belecsapnék a lecsóba (valójában nem verekszem kajával, találtam az elpusztítására egy hatékonyabb módszert, 100%-os ;) ) elmondanám itt nálunk (Seholország Seholfalva nevű városkájának egyik névtelen cégénél) van egy szabály: TILOS BÁRMILYEN ILLEGÁLIS TARTALMAT LETÖLTENI - vagy segíteni a letöltésben - A VENDÉG KÉRÉSÉRE. PONT.
Kinevethettek érte, de szeretem ezt a szabályt:
1.: nem kell rohangálni a sok digitálisan (és sokszor "natúr") analfabétának segíteni, mert ők csettintettek egyet. Félreértés ne essék, segítek mindenkinek aki kéri (és akinek lehet), de semmit nem gyűlölök annál jobban, mint mások helyett internetezni. Amit megtanultam ezzel a technikával kapcsolatban, azt mind magamtól, önszorgalomból sikerült és nem azért mert valaki mindig megcsinálta nekem, és ezt más embereknél SEHOL nem látom - tisztelet a tisztelt kivételnek (amikor a kb hatvanéves néni megkérdezi tőlem, hogy milyen böngészőt ajánlok neki, elmondom, megkérdezem segítsek-e neki, erre nevetve azt feleli hogy NE, mert őt ez érdekli és meg akarja tanulni - le a kalappal.)
2.: ki van lőve annak a lehetősége, hogy esetleg engem szúrjanak seggbe ha ellenőrzés lenne. Tudom, kicsi az esélye, de azért biztos ami biztos.
És hogy amúgy miért nem szeretem megcsinálni pult alatt? Mert akkor a többi kollégámon is követelni fogják, és így velük is kitolok.
Most hogy ennyire elkanyarodtunk az eredeti témától, vegyük az irányt újra az eredeti sztorim felé.
Naszóval.
Az egyik pillanatban vígan elvagyok a gép előtt, ügyfél nuku, a következőben pedig beront egy jóember, de már köszön is (de nem az én nevem, hanem MR_G-ét mondja).
- Engem nem így hívnak - és már érzem, hogy ennek a beszélgetésnek még rossz vége lesz.
- Jaaaaa, azt hittem ő vagy. Na, kéne nekem Madele, tőccsé le nekem légyszíves!
- Az meg mi?
- Nagyon jó zene, nemsoká utazunk ee, oszt kéne valami muzsika a zútra.
- Nem, mert nem lehet - mondtam neki, de már nyúlkált a monitorom felé. Elfordítottam, hogy ne lásson belőle semmit.
- De hát a kollégád segített nekem, te is segíccsé' má'!
- Nem, mert illegális, bocsi.
Úgy képzelte el, hogy diktálja a zenéket, én meg töltögetem le neki a céges gépen. Hát persze; azt és oda ahova gondolom. Már percek óta vitatkoztunk, de nem adta fel.
- De hát segíccsé' mán, a másik is segített, még a főnökkel is megbeszélte...
Na erre már nagyon kíváncsi voltam; felhívtam MR_G-t aki elmondta hogy igen, beszélt a főnökünkkel, de nem erről a faxkalapról hanem belsős dolgokról. Már ő is nevetett a vonal túloldalán, és elmagyarázta hogy annyit segített ennek a félkegyelműnek, hogy leültette egy gép elé, és pont. "Na" - gondoltam - "akkor ennyivel én is megúszom".
Kormányoztam is rögtön egy számítógéphez, de neki már nem volt elég (mondhatni a lelkemet akarta), továbbra is mindenben a segítségemet akarta kérni, én meg továbbra is tiltakoztam.
- De segíccsé', nem értek én ehhez, hülye vagyok az internethez...
- Értsd meg, hogy se most, se máskor nem fogok neked segíteni.
- Jézus Krisztus áldjon meg, hát segíccsé!
- Felőlem buddhával is dobálózhatsz, ateista vagyok.
- De én csak néhány muzsikát akarok letölteni, nem is illegális... !
- Milyen zene?
- Hát Madele!
Ránéztem, csak hogy megbizonyosodjak róla, nem én baszok-e ki vele, és esetleg tényleg ingyenesen letölthető-e az anyag. Hát nem az volt.
- Látod? Nem tudom legálisan leszedni, másképp nem fogom.
- De hát Jézus Krisztusra segíccs nekem légyszíves!!
És megint kezdődött minden előröl. Én megmondtam neki hogy nem segítek, ő meg könyörgött tovább. Már a pult mellett álló többi vendég is rászólt, hogy hagyja abba de mintha csak a falnak beszélek volna.
Éreztem, hogy nemsokára feladja a küzdelmet, de tévednem kellett: elkezdte a többi vendéget zaklatni, hogy majd ők segíteni fognak néhány zenét leszedni a netről, azt hittem a pofám leszakad.
- Nem zaklatjuk a vendégeket, és ezt még egyszer meglátom rendőrt hívok...
- De akkor segccsé, há' miért vagy ilyen?
- Értsd meg barátom, hogy EZ I L L E G Á L I S. És még mindig NEM.
- Nemár... mi az az "illegális"?
"Óh drága anyám... most segíts..."
Elmagyaráztam neki, de nem fogta fel (nem akarta?); közben már mások fénymásolni akartak, így gondoltam "itt a megoldás!" és elkezdtem csinálni.
Tovább próbálkozott, beszélt, könyörgött, én meg mintha ott sem lenne, fénymásoltam tovább. Aztán még vagy öt percig hisztizett, én szemrebbenés nélkül (frászt, a pulzusom valahol a plafont verte) beszélgettem a többi ügyféllel. Még utoljára megkérdezte, hogy "akkó' nem segítesz?", erre sem válaszoltam, még csak rá sem néztem, aztán fogta magát és elment.
Kaptam persze a sajnálkozásokat, hogy "Úristen, hogy milyen emberek vannak", meg "bakker komoly azt hittem Kész Átverés Show, már kerestem a komát a parókával", és még sorolhatnám.
Azóta hetente egyszer benéz hogy én vagyok-e bent, megkérdni mikor dolgozik MR_G, mondom neki "titok", megfordul és elmegy.
Egy élmény ez az ember.
