Előszóként néhány apróság az új helyzetről...

Aki régóta olvassa a blog-ot tudja, hogy a történetek egyik helyszíne egy képzeletbeli város, képzeletbeli egyetemének, képzeletbeli Tanulmányi és Információs Központjának épületében játszódik...

Nem akarok politizálni, de azt ugye tudjuk, hogy képzeletbeli országunkban ártunk és or'mányunk kivérezteti költségvetésileg a felsőoktatást (is), így esett meg, hogy a diákok jó részétől sajnos el kellett köszönjünk.

Az a vicc megvan, hogy fél éven belül ez már a negyedik munkahelyem, de közben ugyanabban a szobában, ugyanannál az íróasztalnál, ugyanannál a számítógépnél dolgozok, és még a telefonszámom is ugyanaz?

Na a diákok egy része is majdnem teljesen így járt. De ez csak 1-2 szerencsésebb(?)-re mondható el. :D

Mi pedig "öregek"... hát... kapjuk főműsoridőben a.... izé... ügyfeleket! Csak, hogy polkorrekt legyek.

Ígérem fogok még írni remekbeszabott történteteket, de ezt itt most, csak egy kis rövid lesz, hogy átvezessem kedves olvasóközönségünk az új érába!

Történt egyszer, hogy legkevésbé agilis (tyű, de polkorrekt voltam most! ;-) ) kollégánk látta épp el az operátori (vagy ahogy én hívom viccesen: operatőri) teendőket. Amikor is odajön hozzá a kedves beutalt, és ennyit mond:

- 23-as!

- Én meg 33-as, a bank nyert!

Majd kedves beutaltunk hátat fordított, és távozott. Talán mire legközelebb jön, már felvértezi magát ilyen szofisztikált kifejezésekkel is, mint:

- Szia, a 23-as gépről küldtem egy nyomtatást!

amire ha kap valamilyen pozitív visszajelzést, még esetleg a szándékát is el tudja mondani:

- Meg tudjuk nézni, hogy nézne ki, mielőtt kipusztulna miattam egy őserdő, és ha rendben van átküldenéd?

De az őserdőpusztító zombikról majd írunk másik poszt! ;-)

Kéremkapcsojjaki'! ;-)