A nagyokos:

Nem kérdez, de nem is tudja, csak azt hiszi, néha azért megreklamálja. Mármint amit nem tud, illetve meg sem kérdezte. Abszolút szerethető. Szituációk:

1) Csaj leül egy géphez, küld valamit, odamegy a nyomtatóhoz, nincs rajta. Visszamegy a géphez, megint küld, megint nyomtató, megint nincs rajta. Megint gép, megint nyomtató, megint semmi. Még kétszer eljátsza, én már öt doksit látok(mert először hozzám érkezik), de nem jön kérdezni, majd ő tudja. De nem tudja. Engem persze csak akkor érdekel, ha kérdez: Mittomén, hogy minek rohangál ez fel-alá? Néma gyereknek ugye az anyja sem, pedig az anyját még érdekli is. Aztán elmegy. Van ilyen pasiban is, az inkább felvilágosít:

-Elromlott a nyomtató!

-Úristen most mi lesz?!!!!

2) Gépeket ellenőrzök, látok egy lefordított billentyűzetet. Odamegyek, megnézem, szomszéd pc-nél ül valaki:

-Az a gép elromlott, azért fordítottam le a billentyűzetet.

(Kért rá valaki? Engem meg majd elővesznek a főnökök, hogy szétesnek a klaviatúrák.)

-Fogadjunk?

Én, az informatikai zseni egy ujjal megjavítom a tönkrement gépet, és hüpp-hüpp-hüpp Barba trükk, már megy is! Ugyanis pusztán valamelyik másik nagyokos kikapcsolta. Kár hogy egyébként tilos.

3) Jön a közel-keleti emberünk, nyomtatna, de nagy a sor előtte, én a jó arc felajánlom, hogy felküldöm a harmadik emeleti nyomtatóra az anyagát, csak ki kell nyomni a cuccot. Mellette szőke magyar barátnője már rögtön szól:

-De ott nincs senki!

-A nyomtatóra küldöm.

-De nincs ott senki!

-Mondom a nyomtatóra küldöm.

Nem érti a szép szót, inkább magyarázom a pasijának, aki simán megérti, pedig vele angolul kell beszélnem. De legalább nem süket.