Amint a címből is látszik, itt mindjárt 3db témával szeretnék foglalatoskodni - mivel ezek mindegyike külön-külön elég soványka lenne egy blogbejegyzéshez.

A KÓLA

Szerencsénkre (vagy szerencsétlenségünkre?) van egy kólaautomatánk. Vagyis nem a miénk, csak béreljük. De azt nagyon.
Szóval sokszor ennek a "csodának" köszönhetem, hogy nem kattanok be - értem ezt úgy hogy nagyrészt nyáron. Amikor kint negyven fok van, bent pedig harmincöt. Légkondival. Ilyenkor áldom azt az agytekervényt, amiből kipattant az ötlet, hogy kell nekünk is egy ilyen gép.
A masina humorforrásnak sem utolsó: végig tudnád nézni röhögés nélkül, ahogy egy százötven centis kínai csaj akárhányszor betuszkolja az ötszázasát, a gép mindig visszaadja neki? Mármint nem egyszer próbálja, hanem lega ötvenszer. És amikor végre leesik neki, hogy ebben az évben már nem kap kólát azért a papírpénzért, akkor fordul hozzám.
Viszont a kedvencem az, amikor jönnek a környék menőcsókái, megveszik a kólát, és meglepetten konstatálják kibontás közben, hogy az bizony felrázódott. Én meg takaríthatok. De azért cserébe csúnyán nézek rájuk. Tudok azt is.
(Csak engem tanítottak meg gyerekként üdítőt felbontani fröcskölés nélkül, vagy ez tényleg akkora kihívás?)

PORNÓ

Na igen, ahol van internet, ott fognak pornót nézni is, ez egy íratlan szabály, és garantálhatom nektek, hogy 100%-ban igaz. Nem mindenki mondhatja el, hogy úgy nézhet pornót a munkahelyén, hogy a főnök nem szól érte, és még csak nem is szólhat. Mondjuk itt a nézés relatív - sokszor premierplánban látom az akciókat, ha akarom ha nem.
Nem elég? Ok. Egy törzsvendégünk a netidejének 80%-át pornónézéssel tölti; ráadásul akkor sem mond le a dologról ha épp a felesége ül mellette.
Azt hittétek ez már hardcore? Oh kedves Olvasóim, el vagytok tévedve.
Részemről azt nevezem hardcorenak, amikor szintén premierplánban látom az eseményeket, és az ügyfél keze ütemesen kezd mozogni a nadrágjánál - nem, nem a cipzárjával játszik. Ilyenkor szolidan odamegyünk és fel szoktuk szólítani hogy jó lenne ha abbahagyná. MR_G kollégámtól hallottam, hogy egyszer visszakérdezett a delikvens, hogy "nem fejezheti-e be". Wow. Minden esetre megfogadtam, hogy ha még egyszer meglátom ezt valakinél, a pult mögül fogom felszólítani (persze JÓ HANGOSAN), hogy "aki az XY gépnél ül, az hagyja abba az önkielégítést, vagy rendőrt hívok"...

APRÓPÉNZ

Aki dolgozott már valaha kassza közelében az szerintem tudja milyen ambivalens kapcsolat van a kassza kezelője és az aprópénz között: ha túl sok van az utóbbiból, akkor az a baj és szórni kell a népet mert nem férsz tőle (meg is szórom őket rendesen; csak az a baj, néha panaszkodnak, hogy fáj ;) ), ha túl kevés van, akkor szinte könyörögsz mint egy hajléktalan: "egy kis aprója van esetleg?"
Kedvencem az, amikor ezer huf felett van a végösszeg, és az alany kiborítja a tárcáját "válogassa ki". Vagy amikor összeállítja az összeget úgy hogy a legnagyobb címlet az ötvenes. Elémpakolja de a következő pillanatban flegmán megkérdi: "megvan?". Mi vagyok én, valami k***szott esőember, hogy ránézésre mondjam meg? Félreértés ne essék, semmi bajom az autistákkal (meg az arabokkal, meg az öreg nénikkel, meg a szarakodó bácsikkal), csak azokkal aki annak néz. Pontosabban azokkal sem mert AZ ÜGYFÉLNEK MINDIG IGAZA VAN.

A következő epizódban a nejlonkezű emberről mesélek nektek; hiába, le sem tagadhatnám, hogy Nils Holgerssonon nőttem fel, ott meg minden rész végén azzal zárta az a kedves női hang (nem ez az új Minimaxos kölökszinkron), hogy "de erről a következő epizódban mesélek nektek"...

Pápá!