Ebben a hónapban lesz egy éve, hogy itt dolgozom, ezzel ugyan Simonopot nem überelem (respect), de láttam már egyet, s mást drága szeretett munkahelyünkön, és egyéves születésnapom (s)örömére egy sorozatot indítok el: pszichomókusokhoz hasonlóan megpróbálom tipizálni látogatóinkat (főleg azokat, akiktől a falra mászunk). Agyaltam rajta, hogy egyben kellene publikálni, avagy részletekben, és az utóbbi mellett döntöttem. Egyrészt azért, mert túl husszúra sikeredett, és még további gondolatok ébredtek bennem, másrészt így valamiféle rendszert viszek ebbe a blogba. Így határozatlan időközönként, de a korábbiaknál gyakrabban megjelenek egy-egy posttal. Kollégák! Nem ér lesni :) Előszóban annyit, hogy a bejegyzések célja a szórakoztatás, semmilyen rosszindulat nincs a mondatok mögött. Ha magadra ismersz, nyugodtan sértődj meg.

1) Aki azt hiszi, hogy Te (op) vagy a főigazgató főnöke, csak beültél poénból a pultba

Mindenféle reklamációt tol az arcodba. Sokszor még azokat is, amikhez dolgozóként semmi közöd nincsen, ráadásul kérdő/kérő tekintetéből az jön le, hogy ez a Te hibád vagy legalábbis oldd meg neki. Ilyen például, hogy milyen sokan vannak az első emeleti olvasóban, és neki szerencsétlen, hányattatott sorsú állam pénzén egyetemistának nincsen helye leülni. Tanulna az NYF-en, annak is örülne, hogy könyvet VÁSÁROLHAT HELYBEN, és nem KÖLCSÖNÖZ INGYEN. Vagy szegénykém lekési a buszát, és egy órával később ér haza, mert sokan fénymásolnak, és errők természetesen én tehetek. Bocs (de pont lesz*rom). Altípusa a "nincs?" de "miértnincsen?" és "legyen!", Például:

- Scannelni szeretnék!

- Sajnos nincs scanner az épületben.

- Hát ez nem lehet igaz! Éssss miért nincs?!

- Majd veszek egyet a következő fizetésemből. (Az eset nem a fantázia szüleménye.) Ez egy közszolgálati intézmény, könyvtár, nem nyomtatószalon. Másrészt úgy érzem, a kérdésedet nem nekem kellene címezned.

- Én is egy könyvtárban dolgozom és ott van! (Akkor miért nem mentél oda lányom?!!! Jah, hogy az nincs nyitva szombat délután háromkor? Akkor valami ott is hibádzik....)

2) Aki azt hiszi, hogy "érte fütyül a rigó"

Ilyen volt pl. az Übermädchen. Nem köszön, bevág a sorba, és azt hiszi, hogy Te csak és kizárólag az ő kívánságait vagy hivatott teljesíteni. Az informatikai operátort keveri a fénymásolósfiú fogalmával, a "kérem" szó számára ismeretlen, legalább annyira mint a "kultúra". Kéréseit "állítsd be!" vagy "nyomtasd ki!" jobb esetben "segíts!" vezényszavakkal fejezi ki, jobbára flegmán odavetve az ember fiának. Az ilyennel úgy kell bánni, mint a rossz gyerekkel: oda sem figyelsz rá, illetve szép lassan komótosan megcsinálod amit kér. Hajlamos a saját szövegszerkesztési hibáit királyi módra Rád hárítani, sőt kifizettetni. Ilyenkor úgy kell elküldeni a búsba, hogy csak otthon essen le neki, hogy mit is mondtunk(feltéve, ha szükséged van az állásodra). Ha bevág a sor elejére mondván az ő kívánságát(értsd: parancsát), akkor egy egyszerű fejmagasságig emelt függőleges mutatóujjal ideiglenesen lecsillapíthatod, de ez csak gyulladáscsökkentő, és nem antibiotikum. Sokszor Neked kell kitalálni, mit is kíván a delikvens kicsi szíve azzal, hogy leteszi eléd a pendrive-ját, vagy nyomtatókártyáját. (Talált tárgyak osztálya???) Egy 40-50 közötti nő esete:

-Segíts nyomtatni, mert én nem tudok!

-Melyik gépről?

-Még nem küldtem el, email címről kell!

-Tessék bejelentkezni egy gépre, belépni az email fiókba, letölteni a dokumentumot, Fájl->Nyomtatás->OK.

-Hogy kell? Csináld meg nekem! (Nagyon jó, turkáljak az email fiókjában. Nem fogok.)

Persze a kártyáján egy fillér sem volt, leküldtem egy automatához, de "menjek vele", de "nem megyek", de "ott nincs ajtó", "ott nincs automata". De kajak: "Átmegy a hátsó hídon, ajtó után rögtön balra egy másik ajtón, le a lépcsőn."-"Ott nincs ajtó."

És itt azért álljunk meg egy szóra: Értem én, hogy kimaradt az elektronika fejlődéséből, és azt is, hogy ő az idősebb és nekem udvariasnak kell lennem. De nem vagyok a kutyája. Egy halkan elejtett "kérem" után én sem postoltam volna ide. Olyasmi ez, mint amikor a gyárban szalag mellett 12 órát dolgozott erős, de azért fáradt férfi nem adja át a helyét a buszon az egész nap kórházi széken ücsörészett nyugdíjasnak. Szerintem jogos a két pont.

Volt amikor vizsgáztattunk. Ilyenkor kabinet hermetikusan lezár, mindenki kifelé, csak a vizsgázók és a felügyelők maradhatnak benn. Senki sem szereti, ha agyalás közben püfölik mellette a billentyűzetet. Ilyenkor a bejárási pontokat elbarikádozzuk, és kiírjuk hogy köszi de most ne gyere be! Ha be akarsz jönni, akkor muszáj orra esned benne. A hermetikus fontos dolog, mert olyan szépen beszambáznak egy talpalattnyi helyen, hogy öröm nézni. Ha kiküldöm, akkor meg: "Jó! Akkor hol lehet netezni?!!". Mindezt feled irányuló testmozgással. Netezni otthon anyukám, vagy netcaféban. Ezek elvileg tanulásra szánt gépek, és ingyen van, úgyhogy ne vergődj, egyébként köszönöm.

Ez a két típus tipikusan annak folyományaként jött létre, hogy mindent alátesznek a látogatók alá, és nem szoktak hozzá a hiányhoz. Van hat fénymásoló az épületben nekik, de nem elég. Két helyen nyomtathatnak, nem elég. Van színes fénymásoló, nem elég. Van 250 gép ahol netezhet ingyen, nem elég. Persze fogalmuk sincsen arról, hogy milyen stáb dolgozik mögöttük azért, hogy a helyén legyen a könyv amit keres, vagy mekkora rohangálás van egy eltűnt anyag után.

Mára ennyi, nemsokára jön a következő ;)