Üdv mindenkinek a remélhetőleg boldogabb új évben.

Kenny apó most egy régebbi történetét meséli el nektek; ez egy bácsiról szól, aki nem ismerte a lehetetlen. Szó szerint szart rá:
"Törzsvendég lévén széles mosollyal arcomon (lóf*szt, irritáló az ürge) fogadtam Pörleködő bácsit. Először arra kért, fénymásoljak neki egy hatalmas adag iratot (amit természetesen laponként kívánt nekem adagolni). Aztán eszébe jutott, hogy "hoppá, valamit nyomtatnom is kellene" ezért villámgyorsan előkapta varázs-pendájját (1. megjegyzés:  Pörleködő bácsihoz képest a lajhár kapkodó idegbeteg, 2. megjegyzés: a "pendáj" szó idiótául van, jelentése: adathordozó eszköz, Mr_G kollégának köszönhetően lettem okosabb, ő pedig egy olyan embertől hallotta, aki anyanyelvi szinten beszéli ezt a nem éppen holt nyelvet).
Annak rendje és módja szerint nyomtattam neki; és csak úgy repült a papír abból a nyomtatóból. Mikor végeztem, közelebb hajolt ez a tisztességes (khm), barátságos (hehe) úriember (pf), és megkérdezte:
- Ki tudna-e nekem retusálni néhány dátumot képekről?
- Naná, moziba ne vigyelek?  Persze, had' nézzem őket! - mondtam barátságosan.
Előkereste a sötét mappa-rengetegből a képeket, és amikor megnyitotta...
Szar.
Mindenhol.
Szar oldalról, szar felülről, szar premierplánban, szar más megvilágításban, szar minden módon.
Pörlekedő bácsi a saját szarjáról készített albumát akarta retusálni. Mondanom sem kell, majdnem lehánytam törtem a fejem rendesen, miként utasítsam vissza a nemesnek éppen nem mondható feladatot - végül addig-addig győzködtem hogy elfogadta: a szaros képeit nem fogom tudni módosítgatni; ezután a bácsi kissé csalódottan távozott. Azóta is nagy küzdelem nékem hogy ne röhögjek a képébe, ahányszor meglátom."
Remélem élveztétek a mesét (Kenny apó nem annyira), legközelebb az utca éjszakai tündéreiről mesélek nektek (igen, a kurvákról).

Aludjátok jól, álmodjatok székletet szépeket!