Nyitás után egy külföldi leányzó sietett a pulthoz, és a segítségemet kérte: nyomtatni szeretne. Odamentem a gépéhez, és segítettem beállítani neki a dolgokat (összesen 117 oldalas doksiról volt szó). Viszont szegénykém valszeg meg volt fázva, mert olyan mértékben szipogott, hogy laza becslésem szerint 3-5 kilogramm nyálkát mozgatott meg szaglószervében egységnyi idő alatt (Dr. Green bosszúja). Amikor már azért kezdett zavarni a dolog, felkínáltam neki egy zsepit. Meglepő választ kaptam:

- Nem kérek kösz, van nálam!

Lol. :D

Na, ezután ismét egy hölgy érkezett, köszönés nélkül odavetette a számot:

- Tizennyóc.

- Szia! (Nem volt kedvem a "tizenkilenc, én nyertem" poénhoz, korán van még)

- ...

Hát jó, akkor én kérek elnézést. Észreveszem, hogy nem nyomkod semmit a nyomtatón, mondtam neki, hogy elküldtem  doksit. Megnyomja a zöld gombot, és a gép meg elkezdni köpni a lapokat. Úgy úgy, az előző lány doksiját nyomatta ki [ 117 oldal ]. Amikor rájöttem mi történik - nem volt nehéz, mivel a lánynak 1 oldalas volt a doksija - this is sparta módon repültem a nyomtatóhoz, hogy lekapcsoljam, nehogy leszívja a csajszi kártyáját. Nyomtató újraindít, doksi megkeres, kinyomtat

- Parancsolj!

-  Kfefthrfgh.

Gondolom az akart lenni, hogy "kösz" csak nem igazán értettem. :)