Először is üdv mindenkinek!

Jómagam lennék ama "másik névtelen város másik névtelen intézmény"-nek egyik alkalmazottja, és biztosíthatok mindenkit hogy sok-sok bejegyzésre való történetünk van. Nem szaporítom tovább a szavakat, az egyik legújabb állatságot szolgálnám fel Nektek...

Bejön a "hölgy" és lobogtatta az igazolványát, hogy a fényképét szeretné elküldeni.
- Szkenneljem és elküldjem az ön email-címére?
- Nem, nincs emailem, nem értek ehhez.
- Rendben, akkor kinek a címére küldjem?
- A tiétekre.
- Rendben, de ha elküldjük magunknak, az önnek nem lesz túl előnyös... szóval van olyan emailcím, amire elküldhetem?
- Csak szeretném feltenni a Féjszbúúkra.
- Hm. Oké, de ha nincs emaile, akkor valószínű fészbúkja sem. Ugye?
- Persze hogy nincs, a tiétekre akarom elküldeni.
Közben először halkan, majd egyre hangosabban ismételgette a pultnál várakozóknak, hogy "biztos azé' nem akar segíteni, mert féltékeny".
- És akkor hogyan tudnék önnek segíteni?
- Há csak fel akartam tenni a fényképemet, hogy bútorpakolást vállalunk, de te amilyen féltékeny vagy, biztos törölnéd az egész rendszert...
Ekkor a várakozók egy része kuncogni kezdett. Ha nem az járt volna a fejemben, hogyan csapom szét a fejét a tűzőgéppel, akkor valószínű én is csatlakoztam volna hozzájuk.
Lassan, de biztosan kezdett az idegeimre menni a nő.
- Szóval, akkor tudok segíteni valamiben?
De mintha csak a poén kedvéért lebegtetném a szám, ő folytatta:
- Pedig én csak fel akartam tenni a fészbúkra, hogy bútorpakolást vállalok, de te törölnéd a rendszert, mert féltékeny vagy... mert én nem csak okos vagyok hanem szép is, és féltékeny vagy...
Mondja ezt úgy, hogy púpos és egyszer nem tudtam kitalálni melyik szemével figyel engem. Végül is néhány hasonlóan irodalmi mondattal távozott.

De nem végleg.
Pár óra múlva visszajött, hogy "netezni akar".
- Mennyibe kerül egy óra?
- X forint (kis hamisak, majd elárulom mennyi :P).
- NE HAZUDJ! Hát más városban sokkal olcsóbb...
Ezután egyből odamegy egy vendéghez, akitől megkérdezni hogy mennyi egy óra net. A hajamat majd' letettem. Nekem nem hiszi el - mert ugye féltékeny vagyok mérhetetlen szellemi képességeire és szépségére - de egy random szerencsétlen biztos fogja tudni.
Mutathattam neki a táblát az árakkal, de feleslegesen; még morgott valamit - nem értettem, lehet átkot kaptam tőle ajándékként, így Karácsonyhoz közel érthető - majd távozott.