Naszóval!

Ígértem múltkor, hogy mesélni fogok a legősibb foglalkozást (nem az agyagosokra gondolok) űző nőnemű egyénekről.
Egy szép téli napon vala, hogy egy laza harmincasnak kinéző hölgyemény lépett be szerény netezdénkbe. Alig ért a pulthoz, máris a segítségemet kérte: fel akart tölteni néhány képet a netre. Persze rohantam, kérdeztem is hogy "hová kellene?". Nem mondott semmit, begépelte az oldal nevét; pillanatok alatt ráfagyott az arcomra a mosoly: éppen bővíteni akarta a "galériáját". Pár másodperc alatt többet tudtam meg róla, mint mások jónéhány randi után, rákvörösre váltott az arcom - most aki ingatja a fejét és röhög rajtam, annak ajánlom "elképzelésre" a következőt:
Otthon éppen hiányos öltözetű lányokat/fiúkat nézel (mindenki illessze be a nemének és identitásának megfelelőt). És egyszer csak odalép melléd a képen szereplő "modell" smink nélkül, full átlagos öltözetben, majd megkérdi Tőled fancsali arccal: "mit nézel?"
De nem ezért akartam ezt megosztani Veletek, oh dehogy, ez a jéghegy csúcsa.
Nyílt az ajtó, egy kis srác  jött be az apjával. Odarohantak a nőhöz, majd amikor már mindenki a képeket nézte (igen, A GYEREK IS!), akkor az apa büszkén (LOL) rámutatott a monitorra:
- Látod fiam, ott a' anya!
Lehet engem neveltek rossz családmodell alapján, de itt kiakadtam. Kész voltam.

Az alábbi képeket azért kapjátok hogy... á nem mondom el, nézzétek meg, úgyis rájöttök.

Ugye? :D

További szép estét...

Üdv mindenkinek a remélhetőleg boldogabb új évben.

Kenny apó most egy régebbi történetét meséli el nektek; ez egy bácsiról szól, aki nem ismerte a lehetetlen. Szó szerint szart rá:
"Törzsvendég lévén széles mosollyal arcomon (lóf*szt, irritáló az ürge) fogadtam Pörleködő bácsit. Először arra kért, fénymásoljak neki egy hatalmas adag iratot (amit természetesen laponként kívánt nekem adagolni). Aztán eszébe jutott, hogy "hoppá, valamit nyomtatnom is kellene" ezért villámgyorsan előkapta varázs-pendájját (1. megjegyzés:  Pörleködő bácsihoz képest a lajhár kapkodó idegbeteg, 2. megjegyzés: a "pendáj" szó idiótául van, jelentése: adathordozó eszköz, Mr_G kollégának köszönhetően lettem okosabb, ő pedig egy olyan embertől hallotta, aki anyanyelvi szinten beszéli ezt a nem éppen holt nyelvet).
Annak rendje és módja szerint nyomtattam neki; és csak úgy repült a papír abból a nyomtatóból. Mikor végeztem, közelebb hajolt ez a tisztességes (khm), barátságos (hehe) úriember (pf), és megkérdezte:
- Ki tudna-e nekem retusálni néhány dátumot képekről?
- Naná, moziba ne vigyelek?  Persze, had' nézzem őket! - mondtam barátságosan.
Előkereste a sötét mappa-rengetegből a képeket, és amikor megnyitotta...
Szar.
Mindenhol.
Szar oldalról, szar felülről, szar premierplánban, szar más megvilágításban, szar minden módon.
Pörlekedő bácsi a saját szarjáról készített albumát akarta retusálni. Mondanom sem kell, majdnem lehánytam törtem a fejem rendesen, miként utasítsam vissza a nemesnek éppen nem mondható feladatot - végül addig-addig győzködtem hogy elfogadta: a szaros képeit nem fogom tudni módosítgatni; ezután a bácsi kissé csalódottan távozott. Azóta is nagy küzdelem nékem hogy ne röhögjek a képébe, ahányszor meglátom."
Remélem élveztétek a mesét (Kenny apó nem annyira), legközelebb az utca éjszakai tündéreiről mesélek nektek (igen, a kurvákról).

Aludjátok jól, álmodjatok székletet szépeket!

Mai műszakomban, ugyebár Karácsonykor. Bejön egy fiatalember és így szól hozzám: - Nyitva vagytok? Erre így nem tudtam mást reagálni is így feleltem: - Nem, csak poénból ülök itt. Normális ember reakciója ilyenkor az, hogy "ó hülye voltam...". A szóban forgó egyén ezt máshogy reagálta le... - Ja, akkor bocsi! - és elindult kifelé... Utána szóltam, hogy persze, nyitva vagyunk. Miben segíthetek? Így örömmel az arcán visszanéz: - Jajj már úgy megijedtem! Csak netezni szeretnék... Azt hiszem no comment...

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)

Hogy mi, operátorok mennyi mindennel foglalkozunk, elképzelni is lehetetlen, nemhogy leírni. A következő kis posztban arról számolok be, hogy miként NEM rendeltem egy prostit!
 

Betévedt fazon, a következő nyitó jelenetet beállítva:- Hajolj már közelebb tesókám, kérnék valamit! Ezt egyszerűen hárítva annyit közöltem, hogy nincs szinte senki, szóval mondjad nyugodtan, de közelebb hajolni nem fogok! Hát nem szarozott (már bocsánat a kifejezésért) a gyerek, mondta is: K..vát szeretnék!! Mondom hát az kellemetlen, de ebben én hol tudok segíteni? Hát merre talál? - kérdi ő. Minden higgadtsággal rávágtam, hogy az X, Y meg a Z számú főutak mellett találsz dögivel (csak mert ugye nem közöljük, hol is dolgozunk, így az utak száma is rejtély marad...hoppácska :P)! Hát nem ilyen választ várt az ügyfél, mert közölte, hogy hát ő nem ilyen fajtára gondolt... Hát jó! - csillant fel a szememben a láng, hogy egy újabb hülyével van dolgom. Már rutinos vagyok, mivel annyi vendéget látok naponta egy bizonyos oldalt böngészni, ahol a kívánságnak megfelelő hölgyeket lehet találni, így felajánlottam neki, hogy üljön le egy géphez, és keresgéljen ott! Kis idő elteltével talált is... Honnan tudom? Hát közölte, mitöbb oda is hívott egy kéréssel! Fel kellene hívni!! Mondom hajrá! De ő úgy gondolta, hogy én hívjam már föl! Ideadja a telefonját, sőt ki is fizeti (ugye az előző posztomban emlegetett módszer :D)! Mondom felejtsd el, nem vagyok hajlandó rá! Oké, de akkor mondjam el neki, mit kell mondani? Már kezdtem kínosan érezni magam, de magabiztosak vagyunk, így rávágtam: Hol? Mikor? Mit? Mennyiért? Úgy kb. ennyit. De ez biztos? Ez így elég? A röhögés határán álltam, hogy ennyire hülye nem lehet valaki, hacsak nem direkt csinálja, de reagáltam rá: Már ne is haragudj, még soha nem rendeltem k..vát, de szerinted mi többet kellene neki mondani? Bájcsevelyt szeretnél, arra vannak más szolgáltatások!? Itt láttam a fején, hogy megértette a dolgot, mármint a maga módján: Hát jó, akkor kérek egy lapot meg egy tollat. Adtam neki. Szorgalmasan írogatta a telefonszámokat, majd fizetés után szépen távozott.

Hasonló szitu, mikor velem óhajtanak erre a bizonyos oldalra képeket feltöltetni és adatlapot módosíttatni a hirdetésben szereplő hölgyek vagy éppen a főnökük...

Heló Mindenki!

Én vagyok azon "másik névtelen város másik névtelen intézmény"-ének egy másik alkalmazottja. Most megosztom veletek a legfrissebb élményemet, és persze majd jönnek régebbi gyöngyszemek is, de azok majd később. 

Szóval a történtek:

Csávó: Heló, tudtok telefonról képet küldeni?
Én: Itt van a kábeled, vagy kivehető a mem.kártya, mert gondolom e-mail-ben lesz?
Csávó: Őőő, izé nem úgy, hanem telefonszámra?
Én: Arra ott van az MMS.
Csávó: Jó, de nincs annyi pénz a kártyámon, max 1 hívásnyi!
Én: Akkor, ha találkozol az egyénnel, dobd át neki bluetooth-on mondjuk!
Csávó: Igen, most fogok vele találkozni, csak az a baj, hogy nem tudja ki vagyok?
Én: Hmmm? :O – már kezdtem érezni, hogy fájni fog a dolog
Csávó: Megismertem egy csajt valami társkereső oldalon, és most találkozunk nemsokára, de mivel kamu képet töltöttem fel az oldalra, így ő nem fogja tudni, hogy kit keressen. Ezért elküldeném neki a valós képét, hogy tudja ki vagyok?! -- ez már sok volt, rágtam a számszélét, hogy ne röhögjek a képébe… de nagy levegő, mert segítőkészek vagyunk…
Én: Mért nem hívod fel, hogy hol fogsz állni, milyen ruha van rajtad stb..??
Csávó: Hát mert nem tudom a számát! – na b+
Én: Akkor mégis, hogy a fenébe akarnál neki bármit is küldeni a telefonszámára, ha a számát se tudod?
Csávó: Hát erre nem gondoltam… Nincs valami megoldás a dologra?! Kifizetem! – ez a kedvencem…bármi lehetetlen dologra ez a reakció…KIFIZETEM…attól én még nem tudom megcsinálni…
Én: Most komolyan kérdezed? Egy ismeretlen emberről, akiről semmit nem tudok? Mégis mire gondolsz?  Max annyi, hogy mondasz egy nevet és rákeresek tudakozón! – szerencsére nem a sajátját mondta…:D
Csávó: Valami Anita, de mást nem tudok róla!
Én: Akkor azt hiszem, hogy tényleg nem tudok segíteni...
Csávó: Hát jó, de azért köszi!!

Ezek után kíváncsi lennék a folytatásra. Hogy sikerült a randi?? :D:D Én tényleg szívből drukkoltam neki…de hát aki „hülye, az is marad”, hogy a Republic szavait idézzem!! :D:D:D

ui.: Ha magadra ismersz a szituban, légyszi írd meg mi lett a légyott vége??!! :P:D - de szemét vagyok..:P:D 

Először is üdv mindenkinek!

Jómagam lennék ama "másik névtelen város másik névtelen intézmény"-nek egyik alkalmazottja, és biztosíthatok mindenkit hogy sok-sok bejegyzésre való történetünk van. Nem szaporítom tovább a szavakat, az egyik legújabb állatságot szolgálnám fel Nektek...

Bejön a "hölgy" és lobogtatta az igazolványát, hogy a fényképét szeretné elküldeni.
- Szkenneljem és elküldjem az ön email-címére?
- Nem, nincs emailem, nem értek ehhez.
- Rendben, akkor kinek a címére küldjem?
- A tiétekre.
- Rendben, de ha elküldjük magunknak, az önnek nem lesz túl előnyös... szóval van olyan emailcím, amire elküldhetem?
- Csak szeretném feltenni a Féjszbúúkra.
- Hm. Oké, de ha nincs emaile, akkor valószínű fészbúkja sem. Ugye?
- Persze hogy nincs, a tiétekre akarom elküldeni.
Közben először halkan, majd egyre hangosabban ismételgette a pultnál várakozóknak, hogy "biztos azé' nem akar segíteni, mert féltékeny".
- És akkor hogyan tudnék önnek segíteni?
- Há csak fel akartam tenni a fényképemet, hogy bútorpakolást vállalunk, de te amilyen féltékeny vagy, biztos törölnéd az egész rendszert...
Ekkor a várakozók egy része kuncogni kezdett. Ha nem az járt volna a fejemben, hogyan csapom szét a fejét a tűzőgéppel, akkor valószínű én is csatlakoztam volna hozzájuk.
Lassan, de biztosan kezdett az idegeimre menni a nő.
- Szóval, akkor tudok segíteni valamiben?
De mintha csak a poén kedvéért lebegtetném a szám, ő folytatta:
- Pedig én csak fel akartam tenni a fészbúkra, hogy bútorpakolást vállalok, de te törölnéd a rendszert, mert féltékeny vagy... mert én nem csak okos vagyok hanem szép is, és féltékeny vagy...
Mondja ezt úgy, hogy púpos és egyszer nem tudtam kitalálni melyik szemével figyel engem. Végül is néhány hasonlóan irodalmi mondattal távozott.

De nem végleg.
Pár óra múlva visszajött, hogy "netezni akar".
- Mennyibe kerül egy óra?
- X forint (kis hamisak, majd elárulom mennyi :P).
- NE HAZUDJ! Hát más városban sokkal olcsóbb...
Ezután egyből odamegy egy vendéghez, akitől megkérdezni hogy mennyi egy óra net. A hajamat majd' letettem. Nekem nem hiszi el - mert ugye féltékeny vagyok mérhetetlen szellemi képességeire és szépségére - de egy random szerencsétlen biztos fogja tudni.
Mutathattam neki a táblát az árakkal, de feleslegesen; még morgott valamit - nem értettem, lehet átkot kaptam tőle ajándékként, így Karácsonyhoz közel érthető - majd távozott.

Mivel a szerkesztői gárda egy icipöttyet megcsappant, és az újak még csak újak, maradékunk(mind a ketten) úgy döntött, hogy fúzionálunk egy másik névtelen város másik névtelen intézményével, legalábbis szerkesztői szinten. Ők is nap mint nap szembesülnek az emberi hülyeséggel, és hallottam már tőlük cifrákat :)

Fogadjátok őket szeretettel :)

Jön a figura, röhög, de látszik rajta, hogy máris hülyén is érzi magát a kérdése miatt...

Idejön, mosolyog, majd kínosan megkérdezi, hogy azt szabad-e tudnia, hogy ,,az itteni gépek valamennyire össze vannak-e kötve"

- Hűűha....:D inkább mondd, hogy mit szeretnél!

- Na jó, az a helyzet, hogy az előbb itt gépeztem valahol, és az egyik gépen ott hagytam valami nagyon fontosat!

- És?

- És hát nem igazán emlékszem, hogy hol ültem.. :(

- :D De.... úgy mégis merrefelé voltál?

- Nem tudom.

- Kb.Hanyadik sor lehetett?

- ?

- Arra emlékszel, hogy melyik irányba ültél?

- Fogalmam sincs!! Nem érted?! Valahol itt gépeztem, aztán eljöttem! És most nekem nagyon kellene az a fájl!! Mit tudok csinálni?!

- ,,Mondottam Ember, küzdj és bízva bízzál!" - kb :D

Jön 1 gyík.

Csodálkozik...(szerintem ő már előre tudta, hogy hülyeséget fog kérdezni)

Nézelődik, néz engem, nézi a fénymásológépet, aztán mivel attól kevésbé félt, odament a géphez, nőgyógyászati pontossággal átvizsgálja az egészet, majd mikor rájön, hogy felsült, föladja és odajön hozzám:

-Ne haragudj (ohne Szia), de itt hova tudom bedugni az USB-met?

. . . . . .. . . . . . . . . . . ,.-‘”. . . . . . . . . .``~.,
. . . . . . . .. . . . . .,.-”. . . . . . . . . . . . . . . . . .“-.,
. . . . .. . . . . . ..,/. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ”:,
. . . . . . . .. .,?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .\,
. . . . . . . . . /. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ,}
... . . . . . . . . ./. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ,:`^`.}
. . . . . . . ./. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ,:”. . . ./
. . . . . . .?. . . __. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . :`. . . ./
. . . . . . . /__.(. . .“~-,_. . . . . . . . . . . . . . ,:`. . . .. ./
. . . . . . /(_. . ”~,_. . . ..“~,_. . . . . . . . . .,:`. . . . _/
. . . .. .{.._$;_. . .”=,_. . . .“-,_. . . ,.-~-,}, .~”; /. .. .}
. . .. . .((. . .*~_. . . .”=-._. . .“;,,./`. . /” . . . ./. .. ../
. . . .. . .\`~,. . ..“~.,. . . . . . . . . ..`. . .}. . . . . . ../
. . . . . .(. ..`=-,,. . . .`. . . . . . . . . . . ..(. . . ;_,,-”
. . . . . ../.`~,. . ..`-.. . . . . . . . . . . . . . ..\. . /\
. . . . . . \`~.*-,. . . . . . . . . . . . . . . . . ..|,./.....\,__
,,_. . . . . }.>-._\. . . . . . . . . . . . . . . . . .|. . . . . . ..`=~-,
. .. `=~-,_\_. . . `\,. . . . . . . . . . . . . . . . .\
. . . . . . . . . .`=~-,,.\,. . . . . . . . . . . . . . . .\
. . . . . . . . . . . . . . . . `:,, . . . . . . . . . . . . . `\. . . . . . ..__
. . . . . . . . . . . . . . . . . . .`=-,. . . . . . . . . .,%`>--==``
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _\. . . . . ._,-%. . . ..`...

-Küldtem egy nemtudommit a valahanyas gépről.

Itt pácolódok ebben a július délutáni 4000°C -ban, köszönhetően a vezetőség energiatakarékossági megfontolásából bevezetett klímamentes rendszerének, majd a Jégkorszak 4.alkalommal való végignézése után észreveszem hogy a távolból két feketebőrű jóképű emberke integet, hogy bajban vannak ők is.....

Odamegyek hát, látom, hogy repülőjegyet próbálnak foglalni valami hűvösebb országba, csak bajban vannak, mert az oldal magyar nyelvű, és igen nehezen igazodnak el rajta.

Right. Magyar zászlóra rákattintani, legördülő sorban az Englisht megtalálni, megvan, rákkatt, No, No, No, Swedish please! - nézek furán... Swedish is better, thanks!!Átnyomom a svédre, aztán illedelmesen célozgatnak, hogy ennyi volt, köszönik, most már elmehetek, mert boldogulnak.....

Vannak még hülyeségek ebben a világban bőven..:D Úgy tűnik ez a négyezer fok, amit a vezetőség energiatakarékossági megfontolásából bevezetett klímamentes rendszere okoz, másokat is meghülyít.....

Vizsgaidőszak...

Tudjuk, nehéz dolog. Túl vannak terhelve az oktatók is... a hallgatók is... de még a fénymásológépek is... Olykor-olykor kipurcan az egyik, van hogy kettő, vagy akár több is.

Valami ilyesmi lehetett a szituáció akkortájt, mikor a fénymásológéphez érő (feltehetően német) lányka már-már a könnyivel küszködve észrevette az "out of order" feliratot, ölében a 8db másolásra váró Bibliával....

Leborult elém a pultra, és kiöntötte a lelkét:

,,Ezt már nem bírom elviselni... Ez így túlságosan nehéz....
Csak nem értem, hogy egy ország,... hogy lehet ilyen nehéz :'(    ''

Na most:

1) Ki lehet aszalni, mert nyelvtanilag jó nagy hülyeség, amit mondott. :D

2) El lehet gondolkodni, mert végül is... volt abban valami, amit mondott. :(

Mindenesetre én szeretem ezt a munkát! Mindig hoz valami új gondolkodni valót! ;)

Ez egy nagyon lapos sztori, csak azért írom, mert ma már minden annyira lapos errefelé, hogy ez már-már kiemelkedőnek számít. :/

Srác jön, irdatlan pattanás a homlokán, izzad oda nekem a pultra, hogy elromlott a pendrive-ja...

- Challenge Accepted!... Megnézem!

Odakísér a géphez, mutatja, nééézd, itt volt még a múlt héten egy olyan mappa hogy Bankok... És most nincs itt.. Nem tudod, hova tűnt??

-Gondolom törölted... Maguktól nem szoktak csak úgy elmenni :D

-Miért? Van hogy csak úgy elmennek?

- .... : /  Hát nem! Ez az, hogy nem!

- Ja jó, akkor mind1...  Köszönöm.